Menü
 
Idézetek
 
Érdemes megnézni:
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Hozzászólás a napi áhítathoz
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
2007.11.19. 08:19
Engem is elgondolkodtatott, hogy mire volt szüksége akkor a biciklisnek? Igen, olykor visszautasítanak, amikor segítséget akarunk nyújtani. De emiatt nem szabad elkeseredni, mert megtettük, amit kellett, ha nem is volt szüksége segítségre annak az embernek. Tegyük meg, ahogyan Isten is megteszi velünk naponként. Akkor is, ha elutasítjuk Őt. Ágnes

2007.11.19. 05:37
Vajon mire volt szüksége annak a biciklisnek?Remélem,megoldódott a problémája valóságosan.Azt gondolom,nem is a segitségnyújtás a legnehezebb,hanem az,amikor visszautasitják azt.Elveszi az emberek kedvét a segitségnyújtástól,ha túl sok visszautasitásban részesülnek.Isten is újra és újra kinálja a megoldásokat a mi életünkre.Szerencsénkre nem ember az Isten,aki könnyen megbántódik és visszahúzódik,mindenesetre ma,ha az ő szavát halljátok,meg ne keményitsétek a ti sziveteket!

2007.11.18. 05:14
Csodás,hogy megszületett ez az oldal is.Nehéz fizikai,vagy egyéb bántalmazás,lelki terror miatt az élet.A tehetetlenség az egyik leg bénitóbb dolog,ami elveszi az erőt,s egyre reménytelebb helyzetbe sodor,ahonnan Isten nélkül,testvérek nélkül kijutni szinte lehetetlen.Láttam gyermekeket szenvedni a szüleik miatt,s már láttam szülőket is szenvedni gyermekeik miatt.Amit egy ember felvállal egy házasság,vagy kapcsolat által,hosszútávú következményei vannak.Ha jól választ,öröm és boldogság vár mindenkire,ha rosszul,akkor szomorúság,szenvedés és kétségbeesés.A szenvedés Istent is mélyen megérinti,s gondja van a hozzá folyamodóra.A fontos,hogy Őt megtalálja minden ember,akár boldog,akár pedig boldogtalan,mert Isten az,aki betölti mindannyiunk életét igazi értelemmel,szeretettel,reménységgel,valódi,maradandó értékekkel. 

2007.11.17. 14:17

Mindannyian kaptunk Istentől valami megbizást,valamiféle szolgálatra képességet,mindannyiunknak van tálentumunk,amit használnunk kell szolgálatra,Isten országának épitésére.Hogy ki mit és mennyit kapott,Isten bölcsessége alapján lett eldöntve.Nekünk csak hűségesnek kell lennünk a sajátunkon,/nem a másén/mert mindenki a szerint lesz számonkérve,amikor eljön a számonkérés ideje.


2007.11.16. 13:25
Beleolvasgattam az eddigi "Véleményekbe", egészen az elejéig. Kezdetben tényleg vélemények voltak csupán az oldalról. Arra gondoltam, talán más nevet kellene adni ennek a területnek, például: "Hozzászólások a napi áhítathoz", hogy még többen rátaláljanak és elmondhassák gondolataikat. Ágnes

2007.11.16. 08:36
"Tanitsd a gyermeket a neki megfelelő módon! Ha megvénhedik sem tér el attól." - mondja Isten igéje. Igaz, és egyben nagy reménység is ez egy anyának. Segíts, Atyánk, hogy ne feledjük el ezt sohasem, amíg fel nem nő (és azt követően sem) gyermekünk, gyermekeink! Hogy soha ne gondoljuk azt, hogy hiábavalóság időt, energiát fordítani rájuk, mert úgyis hálátlanok lesznek. És adj erőt nekünk naponként, hogy meg ne fáradjunk őket szeretettel körülvenni, mert nagy szükségük van erre. (Legyen áldott az Ő neve, mert világosságot adott, útmutatást, segítő nagyszülőket, kedvest, aki a bajban is mellettem maradt, támogatott! És mert a 14 éves gyermekem elfogadta és megértette, amit kellett! Legyen áldott a neve, mert úgy szólhattam, mint Mózes: nehézbeszédű volt, de Isten a szájába adta az igéjét!) Ágnes

2007.11.16. 05:33
Eléggé "jó kislány"voltam és nem sokat kellett fenyiteni,de mikor igen,arra most sokkal utánna is jól emlékezem.Nagymamám,aki nagyon szeretett,3 éves koromban tanitott meg rá,hogy tisztelnem kell azokat,akik szeretnek és gondoskodnak rólam.Édesanyám 5 éves koromban tanitott meg arra,hogy ahová nem tettem semmit,ne is vegyek el.6 évesen arra is megtanitott,hogy mindig igazat mondjak,s én boldog vagyok ma is,ha őszinte lehetek."Tanitsd a gyermeket a neki megfelelő módon!Ha megvénhedik sem tér el attól."-mondja Isten igéje.A tanitás,fegyelmezés,útmutatás velejárója a szülői,nevelői munkának.Isten is tanit igéjén keresztül,s nevel a helyzetekkel,melyeket megenged életünkben."Ne vesd meg az Úr tanitását,mert szeret az Úr és megfedd,de mint fiát,akit szeret."Hála neki ezért is.A feddésért,a szeretetért,a bűnbocsánatért,mindenért.

2007.11.15. 10:00
Igen, mint szerető Atya... Olyan Atya, aki sohasem tagadja meg gyermekeit! Ágnes

2007.11.15. 05:24
Isten nem igéri az Őt szeretőknek megtérésükkor,hogy többé nem lesznek nehézségeik.Vannak és lesznek természetesen,de igéri,hogy velünk lesz és sosem hagy el."Ha vizben jársz,nem boritanak el a habok és ha tűzben,nem perzselődsz meg."mondja Ézsaiás által az úr.Megigéri a jelenlétét,s megigéri,hogy az út végén letöröl szemünkről minden könnyet.Mint szerető Atya,rajtunk tartja szemét,s nem engedi,hogy nagyobb legyen a baj,mint amit Ő megenged.Lehet,hogy a világ,az istentagadók azt mondják,ez nevetséges és nem szeretet,de én azt mondom,belegondolni sem lenne jó,mi lenne velünk Nélküle.

2007.11.14. 13:37
Igen, így van! Ámen. Ismét érzem azt a csodálatos érzést, amit valaha éreztem, amikor egy keresztény könyvesboltban dolgozhattam. Naponként az emberek szájából hallhattam a választ Istenhez intézett kérdéseimre, és a különböző bibliai idézetek egymásra épültek megerősítve ezáltal egymást. Milyen jó érzés ez az "on-line" kapcsolat a testvérek között! Köszönöm, és nagyon örülök ennek! Ágnes

2007.11.14. 13:20
Megrendítő dolog szembenézni egy hívő embernek a bánattal szenvedéssel. Hiszen úgy érezzük hogy velünk semmi baj nem történhet, hiszen Atyánk a tenyerén hordoz minket. S így sajátmagunk iránti elfogultságunkban úgy gondoljuk hogy nem ezt érdemeljük hiszen szolgálunk az Úrnak esetleg már gyermekségünktől fogva. De az Úr minden szenvedéssel csak hozzá tesz életünkhöz olyan titkokat melyek a lelkünk mélyén érve úgy törhetnek felszínre, hogy általuk magasztaltatik a teremtő. Hiszen az acélt is megeddzik. Az úr is eddzi testünket lelkünket, hogy megtaláljuk a hozzávezető helyes utat. S hogy minnél több tapasztalattal rendelkezzünk s így egyre hitelesebbek legyünk embertársaink előtt.

2007.11.14. 07:34
Bizony, kerül a hívő ember is "nemszeretem" helyzetekbe! És ilyenkor a nem hívők kárörvendve mutogatnak: na, ugye, hogy Isten nem létezik? Ha létezne, nem engedné, hogy te ezeket átéld. Valójában a nehéz időszakokat, betegségeket azért kapjuk, hogy megerősödjünk bennük, és később a gyengéket mi magunk is erősíthessük. Ágnes

2007.11.14. 06:28
A hivő ember is kerül nemszeretem helyzetekbe,éppen azért,hogy ott legyen hiteles bizonyságtétel,ahová betegség által kerül.Egy látogató másként vigasztal,mint a szenvedő.Egy látogatónak lehet mondani:Te könnyen beszélsz!De ha fájdalom,szenvedés közepette dicsőitjük Istent,másként hangzik.Én magam is sokféle betegséget,fájdalmat megtapasztaltam,de arra jöttem rá,hogy a lelkigondozás,melyet betegek,haldoklók között végzek mint önkéntes,azáltal sokkal vigasztalalóbbá válik,hogy nem csak értem,miről beszélnek,hanem érzem a saját tesetemben,saját lelkemben azokat,melyeket a segitségemre szorulók éreznek.Ezért dicsőitem Istent mindenért,mert tudom,hogy nem önmagáért a betegségért vagyok beteg és szenvedek,hanem az Ő dicsőségére.Erzsébet( Szeged).

2007.11.13. 08:19
Mert Jézus mondja.: "hanem az újbor új tömlőbe való."(Mk 2,22)

2007.11.13. 08:03
Igen, amikor megtérünk, először csak azt látjuk, mennyi kár és szemét van az életünkben, amikkel Istennek (és a környezetünknek is) fájdalmakat okoztunk. De hamarosan jön a kegyelem, miszerint mindezeket hátra lehet hagyni, és a bűnbocsánat, hogy Isten a háta mögé veti bűneinket és nem foglalkozik velük többé, nem veti szemünkre. Ez a nagy megtisztulás. És aki eképpen megtisztult, annak is szüksége van a naponkénti tisztogatásra, hiszen beszennyeződünk a világtól. Beszennyeződünk, de minden nap odafordulhatunk Atyánkhoz, aki megtisztít, hogy Lelke/Szelleme jól érezze magát testünkben, mint templomban. Ágnes

2007.11.13. 06:25
Megtrésünkkor Isten valóban nagytakaritást és teljes felújitást végez életünkben.Gyakran elég nagy fájdalommal jár felismerni,hogy mennyi felesleges dolog töltötte meg életünket.Akkor talán fel sem fogtam,mert teljesen lefoglalt a megújitás öröme,s boldogan váltam meg könyvektől,lemezektől,elfoglaltságaimat boldogan cseréltem ki az igével való foglalkozásra,majd szolgálatra,tanitásra.De ma ismét elgondolkodtam,hogy talán újabb átalakitásra lenne szükségem,hogy Isten Szentszelleme igazán jól érezze magát bennem.

2007.11.12. 09:08
Igen, így megyünk el csekélységnek tűnő dolgok, emberek mellett... Pedig a szépség, a boldogság a részletekben bújik meg. (Ágnes)

2007.11.09. 12:26
Valóban csodálatos kiváltság.Gyönyörű kép Isten és gyermeke kapcsolatára.

2007.11.09. 10:43
(az előző, 13:35-i bejegyzéshez) Igen, és hozzá a mai: "Fordítsa feléd az ÚR az orcáját...!" Micsoda kiváltság! Maga Isten fordítja felénk arcát, ránk figyel, meghallgat, szemével követ! Legyünk mi is olyanok, mint a napraforgók, mi is forduljunk felé naponként! (Ágnes)

2007.11.08. 13:35
A Biblia nem csupán egy könyv.A KÖNYV.Az Élet Könyve,Isten szerelmes levele az ő szeretett teremtményeinek.Micsoda kiváltság,hogy általa naponta szól hozzánk."Lábam előtt mécses a te igéd,ösvényemnek világossága".Ki mond nekünk olyan csodálatos dolgokat:"Markaimba metszettelek téged.".."Ne félj,mert megváltottalak,neveden hivtalak téged,enyém vagy."..Telve e könyv olyan csodálatos kijelentésekkel,amiknek mi vagyunk a cimzettjei.És persze izgalmas,meghökkentő történetek is vanak benne,a mi tanulságunkra,de az is javunkat szolgálja,hogy tudjuk:"A bűn zsoldja a halál "DE "Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Jézus Krisztusban,a mi Urunkban."

[Friss hozzászólások] [918-899] [898-879] [878-859] [858-839] [838-819] [818-799] [798-779] [778-759] [758-739] [738-719] [718-699] [698-679] [678-659] [658-639] [638-619] [618-599] [598-579] [578-559] [558-539] [538-519] [518-499] [498-479] [478-459] [458-439] [438-419] [418-399] [398-379] [378-359] [358-339] [338-319] [318-299] [298-279] [278-259] [258-239] [238-219] [218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]