Menü
 
Idézetek
 
Érdemes megnézni:
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Hozzászólás a napi áhítathoz
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
2007.06.19. 07:30

Egyedül csak Te vagy,akinél a sziv lecsendesül.Te vagy a kősziklám,szabaditóm,veszni Uram,ne hagyj!...Mondja egy kedves ifjúsági ének,s vele együtt még annyi másik bizva,könyörögve,imádva AZT,AKI egyedül képes megtartani,felemelni,örök élettel,reménységgel,békességgel megajándékozni.Ő a mi Istenünk,a hivők reménysége.Örök élet beszéde van nála,s ugyan hová is mehetnénk,s ugyan kire is mutatnánk másra,mikor másokat vigasztalunk,s mikor megkérdik,honnan van nekünk,bennünk ez az erő?Tőle van,akitől származik minden jó ebben a világban,s az elkövetkezendőben is.Hála Isten kimondhatatlan ajándékaiért!

Üdv:Erzsébet

 


2007.06.18. 11:13

Nem vagyok különösebben jóságos,csak megpróbálok mindenki felé kedvesen szolgálni.Semmi különös.De ma reggel kaptam egy levelet .Kedves,jóságos...megszólitással.Zavarba éreztem magamat.Már nem először,hiszen még maga Jézus is azt válaszolta:Miért mondasz engem jónak?Egyedül Isten jó.Tudom,hogy Isten a mi kezünket,lábunkat,szivünket,szeretetünket használja,hogy munkáját végezze ebben a világban,de az emberek azt gondolják,hogy mi vagyunk jóságosak,pedig csak Isten arcát tükrözzük vissza.Hasonlitunk rá,hiszen Ő a mi Mennyei Atyánk,mint ahogyan hasonlitunk a mi földi szüleinkre is.Jézus azt mondta:Úgy éljetek ebben a világban,hogy dicsőitsék érettetek az Istent.Tehát Övé a dicsőség és dicsőités mindenkor,mindenért

Üdv:Erzsébet

 


2007.06.16. 13:48
igen, az élet tele van változásokkal, veszélyekkel, de Isten szeretete örök.Mindig velünk van. Az Istent szeretőknek minden a javukra válik, ezt ha sikerül egy kicsit belátnunk - megérteni nehéz - akkor boldogság tölthet el. Jöhet bármi az életben.Velünk az Isten! üdv. Ágnes

2007.06.14. 05:51

Isten a szivek vizsgálója,s Neki mindent elmondhatunk,leirhatunk.Én is sokszor alkalmazom a levélirás megoldását.Mikor hosszú idő múlva előveszem ezeket az irásokat,döbbenek rá,hogy az éppen engem foglalkoztató dolog ugyan nem oldódik meg egycsapásra,de már nem aggódom miatta többé.Isten minden gondunkat átérzi,s azáltal,hogy elmondjuk,vagy leirjuk,megszabadulunk a nyomasztó tehertől.Ő a legjobb lelkigondozó /is/.Biztosan nem adja idegen kézre,idegen fülre,szájra féltett titkaink.

Hála a meghallgatásért,megértésért.

Üdv:Erzsébet


2007.06.13. 15:33

Igy igaz.Minden tagra szükség van.Minden tagnak megvan a saját feladata.A kéz nem végezheti a láb munkáját,sem a szem a fülét,vagy forditva.Úgy teljes az élet,a család,a gyülekezet,a társadalom,ha mindenki a neki kiszabott feladatát végzi.Mindannyian rendelkezünk különféle képasségekkel,melyekkel Isten már születésünk előtt megáldott.Ezeket fejlesztjük,miközben használjuk,s nem esik nehezünkre,mert belőlünk fakad,csak magunkat adjuk,csak azt tesszük,ami a dolgunk.

Adja az Úr,hogy mindannyian felismerjük ezt,s a saját ajándékainkat,képességeinket használva éljünk és szolgáljunk legjobb tudásunk szerint.

Üdv:Erzsébet


2007.06.12. 05:52

Mikor 22 évvel ezelőtt megtértem,az volt az első kérdésem:Hogyan tudtam élni eddig e nélkül a biztonságot nyújtó hit nélkül.A haldoklókat figyelve is azt látom,hogy csak az tud igazán békésen elmenni ebből a földi létből,akinek szilárd hite van.Nélküle sem élni,sem meghalni nem tudunk méltóságteljesen.Az emberek többsége mégis ellenáll,hárit,bolondságnak tartja.Azt nézi mit veszit,s mi az amit megtérése után nem tehet.Pedig csak az amúgy is káros dolgokról,amik saját és embertársaink kárára vannak,azokról mondja Isten,hogy :NE TEDD.Cserébe kapjuk az Ő végtelen szeretetét,mindennapos biztonságot nyújtó kegyelmét,s utunk végén az ÖRÖK ÉLETET.Ma is hála Neki mindenért.

Üdv:Erzsébet


2007.06.08. 06:35

Valóban,hol is lennénk Isten segitsége nélkül?Mielőtt megtértem,gyakran hallottam az elismerést,mikor nehéz problémákat megoldottam.Azt mondták,talpraesett vagyok.Megtérésemkor döbbentem rá,hogy valójában nem én voltam,hanem maga Isten,aki száraz lábbal segitett át a háborgó vizeken egész életemen át,kezdve az anyaméhtől,mert az édesanyám annyira beteg volt,mig várt,hogy meghallhattam volna idő előtt,s születésem után is nagyon sokszor voltam olyan helyzetben,hogy emberileg reménytelennek mondható.Megállapitható tehát,hogy Isten a segitségünkre van kéretlenül is.Csodálatos igy élni és igy meghalni,hogy Szerető Mennyei Atyánk figyel ránk,velünk van,s elmondható:Még ajkamon sincs a szó,immár egészen érted azt.

Hála Neki mindig,mindenért!Üdv:Erzsébet

 


2007.06.04. 06:03
Igen,ez igy igaz.Gyermekeinket,akik átlépik házunk küszöbét,mikor eljön az ideje,Isten megtartó kegyelmében bizva kell elengednünk,s Benne bizva tudhatjuk,hogy megőrzi őket,segit nekik helyes döntéseket hozni.Mostmár forditva is azt tapasztalom,hogy ők is Isten kezében tudnak biztonságban igazán.Üdv:Erzsébet

2007.06.03. 12:45
Valóban Isten sok segítőt küld erősítésünkrre.Lehet egy szép táj, madárdal, egy szivárvány meglátása,egy kedves rokon , ismerős és még sorolni is nehéz. Hála az Úrnak! üdv. Ágnes

2007.06.01. 06:05

Van egy mondás:-"Csak oda vezethetsz el másokat,ahol te már jártál."Különösen a vigasztalás szolgálatában tapasztalhatjuk meg ennek igazságát.Gyakran megkérdezzük,mikor különféle szenvedéseken megyünk keresztül:Uram,mi célból?Lehet,hogy abban a pillanatban nem válik nyilvánvalóvá,s csak évek múlva kapjuk meg a választ,gyakran azáltal,hogy másokat,akik hasonló helyzetben vannak,mint mi voltunk,kell vigasztalnunk.Szavaink nem csengenek üresen,mert mélyen átérezzük,amit a másik érez.Mert jártunk ott,ahol most ő jár.

Adja az Úr,hogy gondoljunk erre az elkeseredés helyett,mint ahogyan Ő példát adott nekünk földön jártával!Üdv:Erzsébet


2007.05.31. 05:41

Én magam is ugyanezt tapasztaltam.Mikor használtam képességeimet az Úr szolgálatában,boldog voltam.Volt idő,mikor megbántottan félravonultam előbbi szolgálataimból,s más szolgálatokba kezdtem.Azonban a szünetekben arra gondoltam,mi van,ha Isten elé kell állnom,s Ő számon kéri tőlem mindazt,amivel megáldott.

Adja az Úr mindannyiunknak,hogy visszajövetelekor munkában,az Ő munkájában találjon!Üdv:Erzsébet


2007.05.30. 05:52
Nagymamám volt akivel együtt olvastuk a Bibliát,de csak a sirjánál adtam át életemet Krisztusnak.Első vágyam az volt,hogy mindazok,akiket szeretek,az Övéi legyenek.Három gyermekem is hamarosan megtért,s már unokáimat látom megtérni,s minden földi dolognál nagyobb boldogságot nyújt számomra,ha biztonságban tudom ezáltal őket mindörökre,mert senki sem ragadhatja ki őket az Ő kezéből.Mint vasárnapi iskolai tanitó,vagy táborozások alatti tanácsadóként is az volt a legcsodálatosabb,ha egy-egy tanitványom elfogadta Krisztust,mint megváltóját.Majd megtérnek az ő gyermekeik,s unokáik is,s egyre többen lesznek,akik Istent szeretik.Mert ez a legnagyobb dolog a világon:Istent viszontszeretni.Üdv:Erzsébet

2007.05.29. 06:11

Kilenc hónapig jártam egy vasárnapi iskolai tanitó-képzésre.Számomra idegen városban kellett eljutni egy gyülekezetbe,ahol a képzést tartották.Többen jártunk,másféleképpen eljutva a helyszinre.Én is próbálkoztam többféleképpen az elmondás alapján odajutni/buszok,metrók,vonat,taxi/.Végül meguntam a kacskaringós megoldásokat és vettem egy saját térképet.Áttanulmányoztam,s találtam egy egyszerű,gyors megoldást.A hátralévő hónapokban ezt az egyszerű megoldást használtam,s elmondtam a többieknek is a felfedezésem,ami mindenki örömére szolgált.Azóta bárhová megyek,térképen tervezem meg utam.Igy van az élet útjával is.Emberek kacskaringós utakon járva próbálkoznak eljutni az igazság ismeretére,s annyi kellemetlenséggel találják szembe magukat.De számunkra ott a térkép,Isten Igéje:"Lábam előtt mécses a te igéd,ösvényemnek világossága.""Te tanitasz engem az élet ösvényeire,teljes öröm van tenálad.Örökké tart a gyönyörűség a te jobbodon."

Szeretem az egyszerű,egyenes,jól ismert utakat,ahol nem kell félni az eltévedéstől,nem várnak előre nem látható események.Ha magunk térünk le az útról,megtapasztaljuk a kudarcot,s szenvedést.Néha azonban maga Isten állit elterelő táblát utunkba.Álltalában azért,hogy a tévuton járókat megkeressük,a bajban lévőknek segitsünk.Mózes,Jónás,...sem voltak odáig a gyönyörűségtől,mikor Isten kimozditotta őket megszokott életvitelükből,s oda kellett menniük,ahová nem tervezték.Mi is igy vagyunk.Meghökkenünk először,ha a táblával találkozunk.De Istennek engedelmeskedve megtapasztaljuk a békességet,örömöt szolgálat közben,amely bizonyosságot nyújt,hogy a helyünkön vagyunk,Isten akaratát cselekesszük.Adja az Úr mindannyiunknak,hogy az Ő akaratát cselekedve,az Ő útján járhassunk,másoknak is megmutatva a helyes utat!Üdv:Erzsébet


2007.05.28. 07:06

Valóban csodás érzés a viz tetején lebegni,akár 1 méter,3,vagy 30 méter van a talpunk alatt.Ezt viszont csak azok tudják megtenni,akik biztonságosan tudnak úszni,s már megtapasztalták ezt a csodálatos érzést.Bizalmat szavaztak a viznek.Egy úszni nem tudót nem lehet rávenni,hogy csak hagyja,hogy ringassa a viz.Ugyanúgy érthetetlen a hitetlenek számára,hogy mi hivők,miként hiszünk,bizunk Isten hatalmas szeretetében.Először meg kell tapasztalni a békés,megbizható viz megtartó erejét,s Isten erejét,szeretetét is.Mert Isten sem kiszámithatatlan,hanem megbizható,és kiszámitható.Azt mondja:"Én veled vagyok minden napon,a világ végezetéig."Bizni az ő igéretében,a kiváltságosok ajándéka,mint az úszni tudóké a lebegés.Üdv:Erzsébet


2007.05.27. 05:00
Otthon.Az egyik legcsodálatosabb érzés hazaérkezni bárhonnan,bárhol is voltunk.Ez persze,csak akkor igaz,ha az otthon,igazi otthonunk.A földi költözést nehezen viseli az ember.A saját életemben mindig megráz,ha el kell költözni egyik helyről a másikra.13-szor költözni?Részvétem.Felkészülést kiván testben és lélekben egyaránt.Az egyik otthon már nem miénk,a másikat még nem érezzük annak egy ideig.Van viszont egy otthonunk,ahová egész éeletünkben készülünk,s jó,hogy tudhatjuk:ez az otthon,melyet Mennyei Atyánknál Jézus Krisztus készit számunkra,készen vár ránk.Nem kell izgulnunk,mi lesz velünk,ha ez a földi sátorházunk összeomlik.Nem kézzel csinált,hanem örökkévaló.Akik Krisztusban vagyunk,nem leszünk hajléktalanok,mert Ő hazavár.Hogy ahol Ő van,ott legyünk mi is.Mindegy milyen népből valók vagyunk,ha Őt szeretjük,teljesen bizonyosak lehetünk benne.Dicsőség Neki és hála ezért is.Üdv:Erzsébet

2007.05.26. 10:45
Isten különleges látásmódjáról beszél a mai ige.Már sokszor,sokféle helyzetben megtapasztaltam az Ő szeretetét,de ma rádöbbentem az irás alapján ennek mibenlétére.Köszönöm ezt a lehetőséget.Valóban egymás hite,bizonyságtétele által épülünk.Mint szülő a gyermekére,néz Isten.Meglátva minden bennünk rejlő különlegességet,amit nagyon kevesen ismernek fel.Ő látja minden rezdülésünk,azt is amik voltunk,vagyunk,s lehetünk,s mint szerető szülő néz ránk minden pillanatban.Hála azért,hogy Isten szeretett és különleges gyermekei lehetünk.Üdv:Erzsébet

2007.05.25. 08:18
A vigasztalás nagy adottság az Úrtól.Valóban sokszor egy mosoly, ölelés sokat ér. Imádkozzunk a Gyászolókért! - mondja a mai áhitat A közelmúltban , János testvérünket magához szólította az Úr több éves szenvedés után.Feleségét, gyermekeit megöleltem. Nem tudom mit kell mondani - szólt a Feleség.Csak sírtunk , mosolyogva öleltük egymást -Már jó helyen van!- szólt Ágnes. Sokat kell még imádkozni, hogy a hiány ,a szeretett ember eltávozása ne fájjon. Isten begyógyítja a sebeket és valóban Tovább! üdv. Nóra

2007.05.25. 06:50
Öt éves kisfiúnál felfedezték a leukémiát.Szülei teljesen kétségbe voltak esve.A gericcsapolás alatt kértem,hogy csak ölejük át egymást.A kicsi könnyes szemmel mosolygott rám,s nagyon bátran viselte a megpróbáltatásokat.Bevittem karomban az ágyába,a szülei már várták. Sirtak.A kicsi vigasztalta őket:"Ne sirjatok,csak fogjátok egymás kezét és mosolyogjatok rám."A chemoterápia alatt is,bár nagyon szenvedett,s szinte óráról órára szinte önmaga árnyékává vált,de csak mosolygott.Azóta már Isten angyalaival mosolyog ránk ez a csodás kis vigyasztaló. Adja az Úr,hogy mi is igy tudjunk vigasztalni.Üdv:Erzsébet

2007.05.24. 10:42
Igen , a közömbösség, talán az egyik legnagyobb bűn ,ami fáj.Emberből vagyok én is, úgy vigasztalom magam , ha részvétlenül elmentem a baj mellett, vagy közömbös voltam - emberi gyarlóság! - nehéz! Azelőtt adtam a koldusnak, segítettem, aki segítséget kért, de sokszor csalódtam, hogy rászednek engem a jóhiszeműségemben. Más a Családon belüli közömbösség -talán ez egy állapot, amit lehet, hogy fáradtság okoz, vagy egyéb okok. Jó tudni, hogy az Úr még így is szeret és kiutat mutat - lehetőségeket. Hála legyen érte. üdv. Nóra

2007.05.24. 06:36
Gratulálok kedves Nóra,s veled örvendezek,hogy unokáid is az Urat választották.Isten azt mondja az Ő igéjében!"Akik engem szeretnek,azokat megáldom ezeriziglen".S "A nagyszülők dicsősége az unokák".Nincs annál nagyobb boldogság,mikor viszontszeretik Istent azok,akik a szivünknek a legkedvesebbek.Kivánom,neked,hogy életed legyen telve ezzel az örömmel,s ezt kivánom minden olvasónak.S ahogyan a mai igeszakasz,s a hozzá fűzött bizonyságtétel is mondja,legyen szoros,szerető kapcsolatunk mindannyiunknak Istennel és egymással önmagunkért,s a körülöttünk lévőkért egyaránt.Isten áldjon!Üdv:Erzsébet

[Friss hozzászólások] [918-899] [898-879] [878-859] [858-839] [838-819] [818-799] [798-779] [778-759] [758-739] [738-719] [718-699] [698-679] [678-659] [658-639] [638-619] [618-599] [598-579] [578-559] [558-539] [538-519] [518-499] [498-479] [478-459] [458-439] [438-419] [418-399] [398-379] [378-359] [358-339] [338-319] [318-299] [298-279] [278-259] [258-239] [238-219] [218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]