kérdésem:miért szenved a világ ilyen nagyon?

István, ez nagyon szép! Kívánom Neked, hogy mindig legyen kivel megosztanod a benned lévő szeretet, amely éltet és boldoggá tesz Téged! Ágnes

Egy dal

Aranyom, és ezüstöm nincsen,

Csak amely a szìvemből jön, az minden,

Egy vers, egy dicséret, egy dal,

Van, aki a szeretetéségtől, szinte meghal.

Ha valakinek belőlle, egy cseppnyit is adhatok,

Mint a virág, ha öntözik, én is nyìlladozok.

Együtt örülök vele,

A mindkettőnk szìve lelke-tele.

Ez  is adakozás,

Éltető, csodás,

S ha nem kell senkinek, úgy fáj, hogy meghalok!

De, ha igen, repülök, szárnyalok!

          2008. január 11. Szék.

              Csorba István 

Mindannyiunkat egyetlen hajszál választ el attól, hogy hajléktalanná váljunk. Magam is megtapasztaltam nem olyan régen, hogy kislányommal együtt kishíján az utcára kerültem, igen kiszolgáltatva, segítség nélkül. Ilyenkor bizony nehéz adakozni, hiszen amit adhatunk, "koldustól alamizsna"... Érezhetjük, hogy tényleg a megszámlált filléreinkből tesszük. Az pedig (akkor még) nem látszik rajtunk, hogy nekünk is kevéske jut egy napra.

Mégis megtehetjük, mert nekünk még mindig több van, mint annak a másik embernek, aki tényleg az utcán él. És hogy mire fogja költeni, az már az ő felelőssége.

Isten tudja, hogy mi is szükséget szenvedünk, és rólunk ugyanúgy gondoskodik, mint a még szegényebbekről. Ezért adhatunk bátran a kevésből is. Ágnes

Adakozni nagyon jó!

Szeretünk is általában, ha tudjuk hogy hova megy.

De mi van akkor amikor a hontalan kéri s mi elfordulunk, hogy megérdemli a sorsát!

Sajnos sokszor találkozni ilyen hozzá állással. Könnyü szeretni azt aki viszonozza, mert megteheti. A szociális háló sajnos kiejti azokat az embereket akik rossz életvezetési technikák mentén elbuknak. Egyre inkább rászorulnak sokan az Urban hívő emberek segítségére. Testvérek járjunk nyitott szemmel és füllel!

Igaz, hogy néhány mag elvész, amikor vet az ember. De az is igaz, hogy ha meg nem lankadunk Isten igéjét, mint magot szórni, beérik a termés az aratásra. Csak legyen elég munkás a vetéshez és az aratáshoz is! Hogy a mi Atyánk gyönyörködhessen a végtelen nagyságú és szépségű búzamezőjében!

S hogy el ne bátorodjon a szívünk: "Az én igém sohasem tér hozzám vissza dolgavégezetlenül." Soha nem fölösleges, soha nem alkalmatlan hirdetni az evangéliumot!

Ágnes

Kezében tart

Isten, kezében tart, vezet,

Értünk bünösökért, ő mindent meg tehet,

Szent nyomait láthatjuk,

Nevét mindig áldhatjuk.

Kezében tart, hogy vigyázzon,

De hagyja a rosta olykor hogy meg rázzon,

Arcát, magát, van úgy, hogy elrejti,

A Szent lélek titkait megfejti.

Kezében tart, hogy meg maradjunk,

Új erőt ad, ne lankadjunk,

Tenyerembe szemem elé, metszettelek téged,

Vigyázó szemeit, s tenyere biztonságát, magadon érzed.

Valaki által, aki téged nagyon szeret,

S meg tesz érted mindet, mit csak lehet.

Gyerekért tán, az egyszerű szülő,

Idősekért, szegényekért, megbizott jót tevő.

          2008. január 9. Szék.

Mirtusz nő

      Ézs: 55,13.

Töviss helyén ciprusz nő,

Ezt cselekszi az Úr, Ő.

Csalán helyén, nő a mirtus,

Nem lesz balhé, semmi cirkusz.

Ingyen hìv, az élő vìzhez,

Benne rejlő minden kincshez.

Hegyek, halmok, vigan újjonganak,

Örömükben tavaszonként a fák is tapsolnak,

Ha majd eljön május, virágba borulnak.

De most még alszanak,

Titok mit álmodnak.

2008. január 9. Szék.

                                      Csorba István

Elkel mondanom,hogy nekem annyi nyugdijam van,amibol a lakbert kitudom fizetni,sot meg szaz forintot kell hozza tennem.De az Ur gondoskodik mindennapi kenyeremrol.Nem mondom,hogy mindig hallaval koszonom meg,mert sokszor vesszuk termeszetesnek.Pedig az O csodalatos szeretetenek koszonheto,hogy mindenrol gondoskodik,meg akkor is ha szokszor haltlan gyermekei vagyunk.

Olvasván a mai áhitatot az jutott eszembe, hogy vajon a 99 közé tartozom-e, vagy épp én vagyok az az elveszett Istent kereső ember?

S milyen kötelezettségeim vannak akkor, ha a 99 közé tartozom és ha már elvesztem milyen módon próbálom meghallani Isten hívó szavát. Mert Ő a lelked kapujában áll és kopogtat, csak rajtunk múlik hogy befogadjuk Őt és szívükben lakozik örökké...

Tudjátok nagyon szeret az Isten bennünket! Mégha tapossuk is a mindennapok malmát, hátratekintve akkor is látunk Mástól eredő nyomokat a hóban, anélkül, hogy látnánk Valakit. Mindig ott van lábnyomaink mellett velünk egy másik pár lábnyom, Drága Urununk lábnyomai. S mikor mi balga emberek valami nagy dologra készülünk visszanézünk s nem látunk nyomokat, s azt hisszük egyedül maradtunk. Miért? Pedig akkor Drága Urunk felemel s abban a nehéz helyzetben kezében hordoz, így tesz velünk...

Adjunk Hálát Istennek, hogy nem törik meg szeretete felénk!

Ha az ember belegondol,napról napra mi mindent bocsát meg nekünk mennyei Atyánk, akkor hihetetlenül könnyeddé válik a szív fájdalma és máris kész megbocsátani a másiknak. A mi Gonosz Ellenségünk persze nem alszik, nem akarja, hogy elfeledjük a múlt sérelmeit, sebeit- de a Szentírás figyelmeztet minket, hogy aki hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.

Milyen draga uzenet ez,a megbocsatas.A mi csaladunkban most igen nagy szukseget erezzuk.A menyem aki gazdagabb csaladbol szarmazik,igen csak nagyon csunnya szavakkal beszelt a csaladunk minden tagjarol,kicsit berugva az uj esztendo elso napjan.De az en szivemben nincs harag iranta,es erre kertem a gyermekeimet is.Mert ha mi meg nem bocsatunk,hogy varhatjuk,hogy a Mennyei Atyank megbocsasson nekunk.Es nekem jo erzes az,hogy megbocsatottam,es nem is varom ,hogy bocsanatot kerjen.Ugylegyen.Amen

Az egyik tán legnagyobb kihívása a mindennapoknak,hogy ne tartsam különbnek magamat a másiknál!

Akaratlanul is "leltároz"az ember-ebben is jobbnak tartom magam,abban is...amivel híján vagyunk a másikhoz képest,azt is megmagyarázzuk magunknak....

Mindannyian tudjuk,a tanítványok is vetekedtek egymással-ki a nagyobb?Pedig ők Jézus személyesen megszólított segítői voltak!

Simon András elgondolkodtató sorait szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe,

Istentől gazdagon megáldott,sok vele töltött órát rejtő,nyugodalmas,tartalmas új esztendőt kívánva minden idelátogató embernek!

"Életed nyitott könyv,

amelyből jót,vagy rosszat

tanulnak az emberek.

Rajtad is áll,hogy jobbak,

vagy rosszabbak lesznek-e

amikor "beleolvasnak"

hétköznapjaidba,és ünnepeidbe.

Tedd számukra  kedves

olvasmánnyá a lapokat.

Ne számold,

hanem élvezd a napokat!"

Simon András

Szeretettel:Zsu

Ezt a biztatast mar nagyon sokszor olvastam ,de meg mindig,elkeseredem a regi eletem felett,pedig az Ur mar regen tengermelyere vetette.En pedig ujbol elovesszem.Pedig nem visszafele kell tekintenem, hanem minden erommel elore.Mert amit azUr megbocsajtott az elvan fedezve hitetlenseg tollem,hogy en meg mindig elohalaszom.Igen,mindig elore nezve,az O segitseget,bolcseseget kerve szeretettel telve, kell elnem a mindennapokat,Ehez kerek erot,hogy szeretettel,alazatosan ,tudjam terelgetni a ram bizott nyajat.Szegyelem magam az UR elott,mert elfelejtem azt a sok jot,amit velem tett es tudom,hogy tenni fog.Legy hozzam irgalmas Uram.Amen

A sikertelenség mindenkit elbátortalanit.Ha pedig mások fel nem emelnek,nem biztatnak,nem kezdünk bele könnyen másba dolgokba a kudarcok után.Néha elneveznek,vagy nevezünk valakit ennek,vagy annak,s a cimkézés sokan ront a helyzeten.Legyünk Isten munkatársai,akik emberhez méltó neveket adnak egymásnak.Akik felemelnek és nem eltaszitanak a szükség vagy nehézség idején.

"Ne félj,mert megváltottalak.Neveden hivtalak téged,enyém vagy!" -Mondja az Úr.

A gyülekezetet fent kell tartani.Vannak olyan kiadások is,melyek régen,a bibliai időkben nem voltak.Gyülekezetek működtek akkor is,most is.Vannak elvárások,amelyeknek minden közösség igyekszik megfelelni.A misszió nagyon fontosrésze Isten szolgálatában minden egyes közösségnek.Van azonban egy nagyon fontos dolog,ami nélkül egyetlen közösség sem működik Isten céljainak megfelelően.Pál igy ir erről:"Ha szeretet nincs bennem,semmi vagyok."Szeretet nélkül bármily ragyogóan működik minden egyéb,átminősül a gyülekezeti ház egy kultúrházzá,amelyben a jelenlévők elszórakoztatják magukat,egymást,s az arrajárót.A szeretet nem kerül pénzbe,egyszerúen lelkület és odaszánás kérdése.A szeretet fény a sötétben.Isten fénye a szeretetlen világban.

"Úgy ragyogjék a ti világosságotok,hogy lássák azt az emberek,s dicsőitsék érettetek a ti Mennyei Atyátokat!"Ámen

Isten mindannyiunkat céllal teremtett,s céllal tart e földi létben.Egészségesen több fizikai munkát ad,betegen lelki munkát biz ránk.A lényeg,hogy egyikünk sem felesleges az Ő országának épitésében.Ágyban fekve is lehet az imádság szolgálatát gyakorolni.Ő pedig sosem hagy el bennünket egy percre sem.Talán emlékeztek a "Nyomok a tengerparton" cimű versre.Ha egy pár lábnyomot látunk az azért van,mert vállon  hordoz minket a nehézségek idején,mikor a legnagyobb szükségünk van rá."Ha mindenki elhagy is,én nem hagylak el soha".-mondja az Úr.

Ő nem hagy el sosem,mi pedig mindig tesszük azt,amit tudunk,a nekünk adatott lelki ajándékok,s kegyelem szerint,ahogy azt bölcsen elrendezte már születésünk,sőt a világ teremtése előtt.

Sajnos,sokszor erzem ugy,hogy felesleges vagyok hogy nem csinaltam semmit jol az eletemben.A gyermekeim elete, hazassaga romokban hever,az unokaim kovetik a szulok peldajat.Mindegyik egyre messzebb az Urtol.Nagyon rossz nagycsaladban elni ,de megis egyedul. Egyetlen vigasztalasom,hogy Istennel nincs lehetetlen,Remenykedve varom az igerete beteljesedeset,es addig is ,ha gyakran belefaradva is a korulottem elok eletet latva, csak ,

O ra tamaszkodom.Egyeduli vigaszom .

Én, aki mozgássérültként, legalbbis emberi vélemény szerint, bizonyos fokig, gondozásra szoruló ember vagyok testiekben, bár mindig fáj, ha ezt éreztetik velem sok esetben, azt mondom, sokkal jóbb gondozónak lenni, mitsem gondozottnak. Mert vagy tul elkényeztet-nek, vagy semmibe vesznek, megaláznak. Ebben a vigasztaló az, hogy Isten, a kicsiket, az emberek által semmibevetteket választja ki szolgálatára, nagy boldogság ez, ha az Úr szolgálatába fogad, az emberek által mellözötteket. De van jó tapasztalatom, sokan vannak akik Igy is értékes emberként tartanak számon, és igy is kezelnek, mempedig senkiként. Az Úr hatalma és szeretete, a senkikből is valakiket csinál. Ezért részt vehetek az aktiv leki életben, Igehirdetésben, és vannak akik számitanak rám mint lelkigondozó. Ez magosra emel, örömmel tölt el, hogy mégsem vagyok, az emberek számára sem egy fölösleges kacat.

Csorba István

   2008.jan.3 Szék.

Én, aki mozgássérültként, legalbbis emberi vélemény szerint, bizonyos fokig, gondozásra szoruló ember vagyok testiekben, bár mindig fáj, ha ezt éreztetik velem sok esetben, azt mondom, sokkal jóbb gondozónak lenni, mitsem gondozottnak. Mert vagy tul elkényeztet-nek, vagy semmibe vesznek, megaláznak. Ebben a vigasztaló az, hogy Isten, a kicsiket, az emberek által semmibevetteket választja ki szolgálatára, nagy boldogság ez, ha az Úr szolgálatába fogad, az emberek által mellözötteket. De van jó tapasztalatom, sokan vannak akik Igy is értékes emberként tartanak számon, és igy is kezelnek, mempedig senkiként. Az Úr hatalma és szeretete, a senkikből is valakiket csinál. Ezért részt vehetek az aktiv leki életben, Igehirdetésben, és vannak akik számitanak rám mint lelkigondozó. Ez magosra emel, örömmel tölt el, hogy mégsem vagyok, az emberek számára sem egy fölösleges kacat.

Csorba István

   2008.jan.3 Szék.