A kegyelem hetes fogata

Váradi Attila  2005.05.31. 16:06

 

Még annak idején, amikor megtalált Jézus a szemétben és kiragadott onnan, első lélegzetvételemmel bölcsességért imádkoztam. És meg is kaptam: csak úgy faltam a Bibliát. Ennek hamar meg is lett a következménye: mindenkinél mindent jobban tudtam. És nem értettem, hogy hogy lehet az, hogy előttük van az írás, és mégsem értik. Magamat prófétának érezve próbáltam az emberekhez a Bibliai igazságokat... hozzávágni.

 

Aztán idővel kértem szeretetet is. Ha már olyan sokat tud az ember, legalább hadd tudja azt szeretettel továbbítani. De ezzel a szeretettel egy bajom volt: ha nem kapott viszontszeretetet, hamar méreggé vált a hálátlanság miatt.

 

Akkor elkezdtem állhatatosan, hittel imádkozni: ha az én szavamat nem is értik meg, legalább legyen valaki más, aki elmagyarázza nekik... "Legyen meg a Te akaratod." - kértem Istent. De az a másik sokszor nem azt mondta, amit én akartam...

 

A hitemre rá jött az igazságosság tudata, hiszen Isten a Benne bízókban gyönyörködik. És elhittem, hogy lehet bűntelenül élni. De persze már megint csak én voltam bűntelen. Hogy a többiek mennyire hitetlenek... "Még mindig nem értitek?"

 

"Jó, Uram, akkor alázz meg, és engedelmes leszek". Hátha így megértik. Ez a csendes szolgai élet egy darabig működik, csak épp az ember türelme fogy el.

 

Kezdtem magamat Jábecnak, a fájdalommal született férfinak a bőrében érezni (1Krón 4,9-10). Ezért elmondtam az ő imáját: "Bárcsak nagyon megáldanál és kiterjesztenéd határomat." Imám itt mindig befejeződött. Mert hogy békém és örömöm teljes csak akkor lesz, amikor eljön az ébredés.

 

 

 

De Isten máshogy képzelte és összetört. Rám szólt, hogy ha én elégedetlen vagyok, milyen jogon várhatom el a többi testvértől, hogy ők vidáman szolgáljanak? S ekkor Jábec imája folytatódott: "... és velem lennél..." Igen, Jézus először arra választotta ki tanítványait, hogy Vele legyenek (Mk 3,14). Ez után a "metanoia", azaz gondolkozásom megfordulása után a megfelelő sorrenden kezdtem gondolkozni: "a kegyelem hetes fogatá"-n, amely Pál apostol köszöntésével kezdődik: Kegyelem és békesség. Ebben mindennek meghatározott sorrendje, azaz célszerű helye van. A kegyelem hetes fogatát a következőképpen tudnám meghatározni:

 

 

 

Bizony, a sorrenden múlik minden: Békesség nélkül a szeretet nem tartós. Alázat nélkül a bölcsesség mit sem ér. Az alázat önmagában, Isten szeretete nélkül pedig csak embercsinálta kegyeskedés és amolyan "vegyetek már észre" típusú magamutogatás. A korán kapott bölcsesség tudálékossá, az erő hivalkodóvá, az igazságosság pedig követelőzővé teszi birtokosát. Hálát adok, hogy nem kaptam ilyen szívvel nagyobb lehetőségeket. Sose ismerhettem volna akkor fel, hogy helytelen a hozzáállásom.

 

Mindennek a kegyelemből kell kiindulnia az Istennel való járásomban. Ha felfogtam a kegyelmet, hogy az Úr Jézus mit tett értem, akkor Vele együtt feltámadnak bennem az ezekhez hasonló igék, mint: "Ne félj!", "Ne aggódj", "Békesség!", "Szeressétek egymást", "Ints teljes türelemmel", "Ragadd meg az örök életet", "Kövess engem", stb.

 

Az Isten kegyelme más szóval: "Elvégeztetett." Magyarul: "Ne görcsölj Istenért." Mert: "Én harcolok érted, te pedig maradj veszteg."

 

Jézus így köszönt tanítványainak feltámadása után: "Békesség nektek." Ez a békesség nem olyan, mint amit a világ tudna adni: utóbbi kívülről, ez viszont felülről fakad. Utóbbinak feltétele van, Jézus békessége pedig maga a feltétel minden más egyéb számára. Ez a békesség mérhető: a türelem a látható jele ennek. Ez a türelmes békesség viszont a szeretetnek olyan lesz, mint gyomornak az étel, járműnek az üzemanyag vagy gépnek az elektromos áram. Ezért a békességnek meg kell előznie a szeretetet.

 

Ha bár van békességem Jézusban, de a szeretetet kihagyva alázatosságot kérnék, abból könnyen öndicsőítés válhatna. Erre jó példa minden "vallás", legyen az hinduizmus, buddhizmus, kereszténység vagy keresztyénség, ahol a kegyes embereket nagyra tisztelik és istenné, buddhává, boldoggá vagy felkent szolgálóvá avatják. Ezért, amíg nem egészséges a szeretet bennem, inkább ne legyek alázatos, nehogy képmutatóvá váljak. Addig is jobb az őszinteség.

 

Ha békességem kezd megszilárdulni Isten kegyelmén, akkor a szeretethez már van energiám. Ha szeretetem van, akkor alázatom már Istent fogja dicsőíteni. Az alázat pedig hitem szerint a legnagyobb fegyver, amivel harcolni lehet a hit nemes harcát. Jézus is ezzel: békességéből és szeretetéből fakadó alázatával itta ki a szenvedés poharát, hogy az Atya megbékéljen a világgal s benne énvelem; és legyen esélyem (jogalapom) bűneim bocsánatára. Ahogy a Krisztus-himnusz mondja (Fil 2,5-11): az az indulat legyen bennünk, ami Jézusban volt: ő megalázta magát és szolgai formát felvéve ment egyenesen a keresztig... mert Isten úgy szerette a világot (Jn 3,16), hogy Jézust bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne (2Kor 5,21).

 

Most már kérhetek bölcsességet, mert szívem eléggé meg van törve és nevelve ahhoz, hogy ne fuvalkodjon fel (Péld 30,8-9). Ha viszont nem a bölcsességet, hanem a kitartást kérném, akkor bár szívós lennék, mint a ló vagy az öszvér (Zsolt 32,9), de mégis, csapongó módra élném meg hitemet, és ez idővel újra csak lerombolná békességemet.

 

Csak, ha megvan a kegyelem által a békességből, szeretetből és alázatból táplálkozó bölcsességem, mely már nem tudálékos és nem fuvalkodik fel, van értelme az állhatatosságnak, mellyel fáradhatatlanul -de csak ott, ahol Isten akarja- szolgálhatok.

 

Ha megemlékezünk Dánielre, most már elővehetjük az igazságosságot. Dániel megbízható ember volt, hitével Istent dicsőítette: nem is tudtak más hibát találni benne riválisai. De már volt bölcsessége, és állhatatossága, ezért nem hencegett igazságával, hanem napjában háromszor Istennel rendezte ügyét. Alázatosan nem mondta meg mindjárt a "frankót" ellenfeleinek, hanem kivárta Isten szabadítását az oroszlánok verméből. Népét szerette, amikor imádkozott közösen elkövetett bűneik felett. És békessége volt, mert tudta, hogy Isten a néppel van és hogy le fog telni a fogság ideje.

 

És mi a helyzet a lehetőségekkel? Nos, ezzel kapcsolatban inkább hadd legyen meg Isten akarata. Ha az Ő országát és igazságát keresed, mindezek ráadásul megadatnak neked.

 

Mert "aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az."

 

 

_____________________

egy kegyelmet kapott bűnös