Megtérésem lényege azoknak, akik olvassák

Mi a megtérés? Ezt most megpróbálom röviden leírni.
A megtérés lépései: Előszöris fel kell ismernem, hogy bűnös vagyok és
azt is, hogy a magam erejéből semmit nem tudok megoldani.
Kapálózhatok, kérhetek emberi segítséget, de ez mit sem ér, ha Isten
nem érdekel. Ha felismertem azt, hogy bűnös vagyok, kérnem kell
Istent, hogy jöjjön be az életembe. A szívemet teljesen át kell adnom
neki, még a kényes területeket is. Meg kell tagadnom a bűnös
dolgokat, melyekkel Isten nem ért egyet, pl. az okkultizmus és még sok
más egyéb példa. Ha nem adom át neki ezeket a területeket, akkor az
nem jó. Jézusnak az egész életem kell. Igaz, hogy vannak harcaim is,
de Jézus mindig segít. A Bibliát nagyon jól kell ismerni ahhoz, hogy
ellent tudjak állni a szent Igéjével a gonosznak. Akkor aztán
eltakarodik. Ezek a harcok azért vannak, mert fontosak vagyunk az
ördögnek és vissza akar szerezni. De Jézus azt mondta, hogy juhait
senki ki nem veheti az ő kezéből. Vigyáznunk kell és mindig mellette kell
lennünk, hogy el ne vesszünk. Aztán nagyon fontos a közösség, a
gyülekezet. Ha nem vagyunk közösségben, nem ér semmit. Kellenek
azok az emberek, akik elfogadták Jézust. Kell legalább egy lelki testvér,
akivel mindent megbeszélhetek. Ha Jézust befogadtam, akkor már
mindent úgy szeretnék csinálni, ahogyan azt ő szeretné, az élet
minden területén. Olvasni kell a Szentírást, imádkozni, Istentiszteletre
és ifire járni.
Az én megtérésem egy kb. éve történt. Nagyon vidám voltam, nem
érdekelt Isten. Nem érdekelt a drága szava, az igéje sem. Nélküle
akartam élni. Templomba jártam, bár nagy nehezen. Jó tanuló voltam,
de az is csak a szüleim miatt. Kántorképzőbe kényszerültem, mert nem
volt kántora a gyülekezetünknek. Nagy nehezen elmentem, azt
mondtam, én a szent fazekak közé nem akarok menni. (hát nem is
nagyon voltak ott hívők szerintem). Elmentem, ott megismertem egy
fiút, akibe beleszerettem. Ez a szerelem a későbbiek során nagyon
elvakított. Elvakított, mert azt képzeltem be magamnak, hogy van nála
esélyem, pedig nem volt. A későbbiek során sok mindent elrontottam,
olyan dolgokat tettem, amiket nem lett volna szabad. Futottam utána
reménykedve és aztán e közben sokat szenvedtem. Minden nap sírtam,
de azt gondoltam, hogy ehhez Isten nem kell, ezt én a magam erejéből
nagyon jól meg tudom oldani. Nem. Ez lehetetlen volt, mert annál
jobban belekerültem egy olyan hálóba, amiből igazán nehéz volt
kimásznom. A legjobb barátnőm, Niki folyamatosan mondta nekem, hogy
mindent Istenre bízzak, fogadjam be őt az életembe. Eleinte nem
figyeltem rá. Ezt a fiút szinte már bálványozni kezdtem, amit ma is
szégyellek, ez hiba volt. Aztán pár hónappal később nagyon fájt, hogy
őt szinte nem is érdeklem. Azt állította, barátok vagyunk, de mindig én
kezdeményeztem és ha ez ellen fellázadtam, csak mentegetőzés volt a
válasz. Próbáltam magam hitegetni, hogy biztosan fontos vagyok neki,
csak még nem tudja mit akar. Aztán egy nap ezért szomorú voltam és
végső tehetetlenségemben sírtam. Akkor fordultam ebben a dologban
először Istenhez. Elmondtam neki, hogy tudom, hogy én vagyok a
hibás, de segítsen rajtam. Imádkoztam, bár alig tudtam a sírástól.
Utána, ó, utána határtalanul boldog lettem!!! Csodálkoztam ezen,
hiszen ilyet a három hónap alatt nem éreztem.
Az ökumenikus imahéten hallottam arról, hogy Jézus a forrás és hozzá
kell mennünk minden helyzetünkben és belőle kell merítenünk és
vennünk kell az élet vizét ingyen. Ez engem nagyon megragadott és
elgondolkodtam. Néhány hónap múlva aztán elém került ez az ige: Íme,
az ajtó előtt állok és zörgetek. Aki meghallja az én hangomat és
megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, ő pedig
énvelem. Akkor úgy gondoltam, hogy ezt már nem lehet tovább
halogatni. Jézust behívtam a szívembe. Azt hiszem, hogy a bűneimet
akkor még nem vallottam meg neki. Ezt csak később tettem meg egy
igehirdetés hatására. Akkor viszont alázatosan bocsánatot kértem tőle.
Azt a fiút még sokáig szerettem, de már nem fellángolással. Sok időbe
telt, míg csak szeretetet éreztem iránta, de ez ma már így van. 
Éreztem, tudtam, hogy változás ment végbe az életemben. Nagy volt
az örömöm tudva, hogy Jézus engem is megváltott, kiszabadított
bűneim fogságából. Nekem csak bocsánatot kell kérnem minden
bűnömért és mindent elmondani neki. Néhány embernek már
bizonyságot is tettem. Hiszem, hogy Isten rájuk is rájuk talál majd.
Hálás vagyok Istennek, hogy megtérhettem hozzá. Azelőtt komolytalan
voltam, egy kicsit kajla is. De ezen az eseten keresztül megtanított
arra, hogy mindig rá figyeljek, ne legyek ingerült, ha róla van szó és
legyek komoly, mert nem leszek örökre gondtalan lány. Egyszer
felnövök és akkor komolyan kell az élet fontos dolgai elé állni. Persze
most is vidám vagyok, de már nem nevetek mindenen. Adja Isten, hogy
ez továbbra is így maradjon és azt is, hogy minél több embernek tudjak
segíteni bármiben, amiben csak tudok. Azt is szeretném, hogy minél
több embert Jézushoz tudjak vezetni. Szeretnék az életben
kiegyensúlyozott és céltudatos nő lenni.
  Befejezésül leírok egy igét, amely Ézsaiás könyvében van megírva:
”De akik az Úrban bíznak, erejük megújul. Szárnyra kelnek, mint a
sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.”

Varga Diána