EL NE TAPOSD EZT A MAGOT

              Máté: 13, 31-32.

Isten országát hol leljük?

Keresve ezt kérdezgetjük.

Örök Isten, merre, merre vagy?

Vajon hol van a te országod?

Ott a mag a Bibliában,

Isten áldott szent szavában.

Hogyha hallod, s befogadod,

Eredményét, megláthatod.

Hol van Isten szent országa?

Boldognak mondott világa?

A te szívedben és szádban,

Ott keresgéld önmagadban.

Kicsi apró, mustármagnyi,

Nem egyszerű észrevenni!

Keresd, kutasd, megtalálod,

Akkor is, ha még nem látod.

Kicsiny magból, nő ez ország,

Szívedben ez áldott világ!

Ha sikerült jobbnak lenni,

Valami kicsi jót tenni.

Másra figyelt, el nem rohant?

E szent kis mag, már meg fogant!

Úgy élj testvér minden napot,

Szét ne taposd ezt a magot!

Ez az ország legyen naggyá,

Fészket te madárka rakj rá!

Énekelve, vigadozva,

Hálát adva, imádkozva.

Isten előtt leborulva.

Otthonunk védve, ápolva!

Melyet Krisztus vére árán kaptunk,

Mikor még bűnösök voltunk!

2009. január 21. Szék.

Csorba István
 

Hálát adva

Hálát adva,
Imádkozva,
Semmitől se félni,
Taníts Krisztusunk,
Bátor szívvel élni.
Mondjuk és hirdessük Kegyelmedet,
Te add hozzá minden napon a segítségedet.
Hálát adva, imádkozva, semmitől se félve,
Derűs arccal járva, örökké remélve.
Élő reménységgé, másoknak is így lehess!
Gazdagságban, szegénységben,
Háborúban, békességben.
Hálát adva, imádkozva, semmitől se félni,
Soha-soha meghátrálás emberei lenni.
Szent örömmel könyörögjünk,
Kegyelemben részesüljünk!

2009. január 17. Szék
Csorba István

A többlet.

A többlet, hogy van Krisztusunk,
Van akiben bízhatunk,
A többlet, hogy ismerjük őt,
Jézust a nagy megmentőt!
Rábízva az életünket a válaszút előtt,
Nyugodtan, kétségbe nem esve,
Kedvesünket ölelve, szeretve.
A többlet, nem fagy ki az ige magva télen,
Akárhol szól, a szobában, vagy az erdő szélen.
Ö a többlet, tanít adakozni,
Amely kincset tőle kaptunk, másoknak is adni.
Jó szót, mosolyt, szeretetet,
Ne sajnáljuk a többletet.
A többlet, hogy van bátorságunk újat kezdeni,
Félelem, rettegés nélkül előre indulni.
Ábrahám is elindult az ismeretlenbe,
Mert bízott és hitt, az élő Istenbe!
Gondolkozzál, többleted, mit kaptál?
A világot szebbé téve, mit másnak adhatnál?

2009. január 12. Szék.
Csorba István

Áldott neved dicsérve

Áldott nevedet dicsérve,
Furulyázva énekelve,
Így köszöntöttük, az esztendőt,
Magasztalva a Teremtőt.

Te bő asztalt terítettél,
Vidám kedvre derítettél,
Mindkettőnket átöleltél,
Megjelentél, a kedvesem símogatásában,
A furulya hangjában.

Az ölelésben, ígében,
A világon mindenben.
Az Új napban, kegyelemben,
Kétezerkilences évben.

2009. január 6. Szék.
Csorba István