| Versek : Pecznyík Pál versei 2008 november |
Pecznyík Pál versei 2008 november
2008.12.29. 20:45
Halál előtt, halál után!
Halálra méltók!
Kincses bánya! Halál előtt, halál után!
Minden ember meg fog állni
egykor: Alkotója előtt,
megismeri Őt -mint Atyát-
vagy mint Bírót, a büntetőt!
Boldog, ki még életében
találkozik az Atyával,
vagy az érte közbenjáró
emberré vált, Szent Fiával!
Ez az áldott találkozás,
földön bárhol végbe mehet,
betölti a föld kerekét,
lélekmentő nagy szeretet.
Isten hozzánk küldte Fiát,
hogy mi, Vele találkozzunk,
élet viharos tengerén,
Vele, mennybe hajózhassunk!
Csak Jézussal vívhatjuk meg,
bűnök ellen, hitünk harcát,
s mint győztesek, meglátjuk majd,
Atyánk dicsőséges arcát!
Ámde ki nem ismeri el,
Alkotójának a Dicsőt,
holta után hogyan áll meg,
az ítélő Bíró előtt?!
Akkor döbbenten látja majd,
van élő ítélő Isten!
Aki világot teremtett,
Őtőle függ, földön minden!
Ott késő lesz majd mondani?
Isten, bocsáss meg, vétettem,
mivel nem láttalak Téged,
létezésedben kétkedtem.
Bíró előtt -halál után-
bűnbánatnak nem lesz helye,
látni akaró emberrel,
a kárhozat lesz majd tele!
Pecznyík Pál
Celldömölk, 2008. XI. 23.
Halálra méltók!
Isten végbe vitt egy
csodálatos tervet,
midőn föld porából,
férfiút teremtett!
Ám –ember voltunk- mi,
csúnyán eljátszottuk,
midőn Isten helyett,
sátánt választottuk.
Tetszett, hogy a Sátán
úr legyen felettünk,
szabadságot ígért,
s rabszolgái lettünk.
Ezt látva az Isten,
- érthetetlen - mit tett,
Fiát küldte hozzánk,
hogy megváltson minket!
Földi papság előtt,
kopott öltözetben,
vádlottként áll Jézus,
az egy igaz Ember!
Kajafás a főpap,
hamis vádat emel.
De hiába vádol,
célját nem éri el.
És megszólal Jézus,
feladja önmagát,
nem kell már több tanú,
immáron kész a vád!
Szavait a papok,
káromlásként veszik,
Jézus káromlást szólt,
ez épp, elég nekik.
Így a papi tanács,
már egyként kiáltja,
halálosat vétett,
méltó a halálra!
Bár halálra méltók
mi vagyunk, emberek,
kereszten meghalni,
mégsem kell senkinek!
Jézus bűnünk miatt
szenvedett, halt értünk,
hogy ne kárhozatban,
üdvösségben éljünk!
Pecznyík Pál
Celldömölk,
2008. XI. 21.
Kincses bánya!
A Bibliánk, kincses bánya,
lelki-bányászokat várja.
Nem ok nélkül drága nekünk?
Abban: Atyánk beszél velünk!
Keskeny úton, útitársunk,
sötétben fény, járni lássunk.
Lelkünk drága eledele,
holtig, táplálkozunk vele.
Üdítő víz, tűző napon,
kopár lelki sivatagon.
Harcban, éles lelki fegyver,
vele vívunk bűnünk ellen.
Sátán támad nappal, éjjel,
védekezünk az Igével!
Csábítással kísért minket,
hódítani szíveinket.
Harcát: lelkünk ellen vívja,
a válaszunk: „Meg van írva!”
Hogy szebb legyen, rögös utunk,
örömöt is közöl Urunk.
Egyedül mi, árvák lennénk,
testvéreket, Ő ad mellénk.
Milyen öröm, együtt menni,
halleluját énekelni.
Ének szárnyal kéklő égre,
Atyánk szíve örömére.
S ha véget ér földi pályánk,
mennyben örök élet vár ránk.
Itt hagyjuk majd Bibliánkat,
meglátjuk szebb, új hazánkat!
Pecznyík Pál
Celldömölk
2008. XI. 22.
|
