|
Pecznyík Pál versei
2008.11.29. 15:27
Kincses bánya!
Halálra méltók!
Szabadító, Bíró!
Kincses bánya!
A Bibliánk, kincses bánya,
lelki-bányászokat várja.
Nem ok nélkül drága nekünk?
Abban: Atyánk beszél velünk!
Keskeny úton, útitársunk,
sötétben fény, járni lássunk.
Lelkünk drága eledele,
holtig, táplálkozunk vele.
Üdítő víz, tűző napon,
kopár lelki sivatagon.
Harcban, éles lelki fegyver,
vele vívunk bűnünk ellen.
Sátán támad nappal, éjjel,
védekezünk az Igével!
Csábítással kísért minket,
hódítani szíveinket.
Harcát: lelkünk ellen vívja,
a válaszunk: „Meg van írva!”
Hogy szebb legyen, rögös utunk,
örömöt is közöl Urunk.
Egyedül mi, árvák lennénk,
testvéreket, Ő ad mellénk.
Milyen öröm, együtt menni,
halleluját énekelni.
Ének szárnyal kéklő égre,
Atyánk szíve örömére.
S ha véget ér földi pályánk,
mennyben örök élet vár ránk.
Itt hagyjuk majd Bibliánkat,
meglátjuk szebb, új hazánkat!
Pecznyík Pál
Celldömölk
2008. XI. 22.
Halálra méltók!
Isten végbe vitt egy
csodálatos tervet,
midőn föld porából,
férfiút teremtett!
Ám -ember voltunk- mi,
csúnyán eljátszottuk,
midőn Isten helyett,
sátánt választottuk.
Tetszett, hogy a Sátán
úr legyen felettünk,
szabadságot ígért,
s rabszolgái lettünk.
Ezt látva az Isten,
- érthetetlen - mit tett,
Fiát küldte hozzánk,
hogy megváltson minket!
Földi papság előtt,
kopott öltözetben,
vádlottként áll Jézus,
az egy igaz Ember!
Kajafás a főpap,
hamis vádat emel.
De hiába vádol,
célját nem éri el.
És megszólal Jézus,
feladja önmagát,
nem kell már több tanú,
immáron kész a vád!
Szavait a papok,
káromlásként veszik,
Jézus káromlást szólt,
ez épp, elég nekik.
Így a papi tanács,
már egyként kiáltja,
halálosat vétett,
méltó a halálra!
Bár halálra méltók
mi vagyunk, emberek,
kereszten meghalni,
mégsem kell senkinek!
Jézus bűnünk miatt
szenvedett, halt értünk,
hogy ne kárhozatban,
üdvösségben éljünk!
Pecznyík Pál
Celldömölk,
2008. XI. 21.
Szabadító, Bíró!
Jézus, szabadító
ki mennyből földre jött,
testünkhöz hasonló
hústestbe öltözött.
Hogy szabaddá tegyen
itt, minden bűn-rabot,
kit egykor a Sátán,
édenben elrabolt.
A nagy szabadítás,
egykor már végbe ment,
midőn Gecsemánén,
Megváltónk térdepelt!
Mert a Sátán: rabok
váltsága díjaként,
követelte Jézus
vérét és életét!
És Jézus fizetett!
Vérével áldozott!
Hogy szabaddá tegyen,
itt minden bűn-rabot!
Bűn-rabok börtöne,
immáron nyitva áll,
s ez a nagy örömhír,
ma szájról – szájra száll.
És aki elhiszi,
már boldogan siet
Jézushoz, akitől
nyerhet egy új szívet.
A nagy szabadítás,
immáron végbe ment,
Jézussal élhetünk
egykor, az égbe fent!
De Jézus, egy napon,
mint Bíró úgy jön el,
Bíróként: kivételt,
nem tesz Ő senkivel.
Könny, vagy esedezés,
Őt már nem hatja meg?
Harsány hangjától még
a föld is, megremeg.
A nagyszájú kevély,
ott majd remegni fog,
a tűztől, mely Bíró
két szemében lobog.
Ott majd pirulni fog,
ki itt szégyentelen,
ítéletre várva
fázón, mezítelen.
És kinek a földön,
pénz, kincs volt mindene,
a nagy Bíró előtt,
üres lesz két keze.
Milyen szánalmas lesz,
a sok előkelő,
mennyei életért,
későn esdekelő.
Istenkáromlónak
remeg keze, térde,
Bíró elé hullva,
bocsánatot kérve.
Ám ott már késő lesz,
mea kulpa, bánat?
Kárhozat vár arra,
ki itt, rosszban fáradt.
Pecznyík Pál
Celldömölk
2008. XI. 20.
|
