|
Pecznyík Pál versei
2008.11.29. 15:19
Drága alkalom!
Ma még adva van az
idő és alkalom,
vigyünk Jézus elé,
minden bűnt, ami nyom.
Kínlódunk, vergődünk,
míg nyomaszt bűnteher,
egyre nő a súlya,
míg végül, földre ver.
Sátán vesztünkre tör,
fülünkbe súgja rég,
bűneink rendezni
ráérünk arra még.
Ravaszul azt súgja,
élvezd az életet,
tölts meg vidámsággal
napokat, éveket.
Folytasd az élvezést,
míg le nem száll napod,
mert a temetőben,
már nem folytathatod.
Mert kegyelmi idő
lejár majd, s vége lesz,
bűneink megbánni,
jaj ha már késő lesz!
Soha ne hallgassunk
a Sátán szavára,
emeljük szemünket,
lelkünk hű Urára!
Tegyük keresztjéhez,
súlyos bűn-terhünket,
mennyben üdv-ruhába
öltöztet, bennünket!
Pecznyík Pál
Celldömölk
2008. XI. 10.
Elszorul a szívünk
a sok – miért – végett,
Atyánk mért bocsát ránk
próbát, betegséget?
Miért vált örömöt,
mély bánatra, gyászra?
Miért hullat könnyet
sok özvegy, sok árva.
Ó miért nem enged
kedvünk szerint menni?
Kevés örömünk is
el akarja venni?
Panaszolva kérdjük,
mért szomorít minket,
jól ismeri, látja,
hullámzó hitünket.
Pedig Atyánk szíve,
sok jóval eláraszt,
földi miértekre,
mennyben kapunk választ!
Atyánk tanít minket,
türelmesen várni,
hívó szent szavára,
előtte megállni.
Majd örömmel halljuk,
sok – miért – azért volt,
hogy lelki ruhánkat,
ne rútítsa bűn-folt.
Javunkra próbálja,
földön életünket,
mennyben, hófehérben,
láthasson bennünket!
Pecznyík Pál
Celldömölk
2008. XI. 10.
|
