Fordulj el a bűntől!

Fordulj el a bűntől,

megtévesztett lélek,

ne fuss azok után,

akik bűnben élnek.

Mire fel ocsúdnak,

már késő lesz nékik,

kínok honában majd,

a hajukat tépik.

Fordulj el a bűntől,

bár csábító, édes,

de belül keserű,

kárhozatra mérgez.

Fordulj el a bűntől,

de ne holnap, még ma!

Ma még van kegyelem,

hogy eljuss a célba!

Siess: mert suhannak

órák, napok, évek,

lelkek menny honába,

csak Jézussal érnek!

Fordulj el a bűntől,

mely régtől fogva tart,

fordítsd Isten felé,

gondredős arcodat.

Ő megajándékoz,

a menny örömével,

szerető szívének

ezernyi jelével.

Fordulj el a bűntől,

s nem fogod megbánni,

Atyád országában,

fehérben fogsz járni.

                Pecznyík Pál

                Celldömölk

                2008. X. 31.

                       Hála, szenvedésben

Hiszem, tudom, tapasztalom,

ha rám borul a fájdalom,

és tagjaim lázban égnek,

betegségek: csak vendégek.

Fájdalmakkal átölelnek,

aztán, halkan tovább mennek.

De nem végleg távoznak el,

készen állnak, ha jőni kell.

Sem korábban, sem későbben,

mindig a kellő időben.

Betegségem, nem büntetés,

lelkem edzi, a szenvedés.

Az mindig csak javamra van,

soha el ne bízzam magam.

Alázatban élni – járni,

csak így lehet hűn szolgálni

Isten ügyét, a világban,

Védelemben, támadásban.

Védekezni: bűnnel szemben,

támadni: ó ember ellen.

Bár szenvedést okoz nékem,

köszönöm a betegségem.

Sorompó az, mely meg állít,

ha a Sátán bűnre csábít.

Betegség, ha jóra fordul,

ajkamról mély hála csordul.

Egy nap, út végére érek,

megszűnnek a szenvedések.

S ott élhetek majd örökké,

hol szenvedés, nem lesz többé.

                          Pecznyík Pál

                          Celldömölk

                          2008. X. 30.

            Örökkévaló a lelkünk!

Legtöbb ember azért számol napot, évet,

mivel nem hiszi el, hogy van örök élet!

Bár nagy a távolság, egy és száz év között,

de örök a lelkünk, mely testbe öltözött.

Rövid földi létünk, csupán csak átmenet,

mert ősünk egy napon, édenben vétkezett.

Hallhatatlan lelke van, minden embernek,

drága arcvonását hordja, az Istennek!

Akit eltemetnek, nem jön vissza többé,

egy másik világban él majd, mindörökké.

Kérdés: halál után, melyik ország várja?

A dicsőség: vagy a kárhozat országa?

Csak két ország közül, választhat az ember,

a míg a dobogó szíve, végsőt nem ver.

Helyes választáson múlik itten, minden,

jól döntsünk mielőtt, el kell mennünk innen!

Halálunk után már, döntenünk nem lehet,

ki jól dönt, megmarad, ki rosszul, elveszett!

Isten országának, csak az lesz lakója,

aki hiszi, vallja: Jézus, Megváltója!

Ki meg hátat fordít, Isten Szent Fiának,

kínját szenvedi majd, kárhozat honának.

Kárhozat honától, Urunk óvj meg minket,

Hozzád emeljük fel, imában lelkünket.

Hisszük és hirdetjük, Te jót akarsz nekünk,

dicső országodban, közeledben legyünk.

                           Pecznyík Pál

                           Celldömölk

                           2008. X. 25.