Sosem téved!

Sosem téved a mi Urunk,
Mindig jól vezeti utunk,
Több hitet ad, bizodalmat,
Így gyakorol, szent hatalmat.

Sosem téved a mi Urunk,
Vele győzelemre jutunk.
Nehéz szakaszok lesznek,
De angyalok karjukba vesznek.

Mindig lesz egy simogató kéz,
Ha Krisztusunk a menyből ránk néz.
Tiszta színaranyként kerülünk elébe,
Ha be is tesz néha minket, kicsit kemencébe.

Befogja az oroszlánok száját,
Kegyelmével ő fogja az övéinek pártját.
Tévedhetetlen szent igéje,
Kapaszkodjunk hát beléje.

2008. augusztus 18. Szék.
Csorba István.

 Viharos az utam

Viharos az utam minden nap,
Zúgó hullám fejem fölött összecsap,
Erős vagyok, vagy gyönge, de haladok,
Küzdve a gonosszal, szinte, hogy meghalok.

Viharral kezdődött a létem, s vihart okozott,
Sok féle baj tombolt, és viharzott,
Mégis meg maradtam, én kis apró csöppség,
Valamilyen szent szándékkal, megtartott az ég.

S a viharok jönnek, mennek,
Bizony, hogy el nem kerülnek,
S egy-egy bántástól, kőhajigálástól,
Sebet kap a szívem.

S az Úr engedi hajigáljanak,
Sebezzenek és bántsanak.
Az utam viharos,
Máskor meg szép napos.

2008. augusztus 15. Szék.
Csorba István

Minden nap a teste lenni!

Testé lett a kegyelem,
Így váltott meg Istenem.
Minden bűntől, és haláltól,
Örök sírástól, bánattól.

Nékünk kell most testé lenni,
Benne lenni, vele élni,
Lába, szája, keze lenni,
A sok jajszót meghallani.

Testben leszállt Isten hozzánk,
Mert ő ennyire vigyáz ránk,
Végig járta földi útját bölcsőtől a keresztig,
De még tovább akar jutni, egészen a szívedig.

Ez a legnehezebb a szívbe bejutni,
Dörömbölés nélkül, halkan kopogni,
De ha bejutott, ő ad új szívet,
Szentet, tisztát, hozzá hívet.

2008. augusztus 10. Szék.
Csorba István.

NEM HAGYJA, HOGY KESEREGJÜNK

Szent jó Atyánk van mi nékünk,
Nem hagyja, hogy keseregjünk.
Oly sokszor voltam keserű és élettelen,
Megszámolni lehetetlen.

De kiemelt e mélységből,
E pokoli szörnyűségből.
Rendelt vigasztaló szívet,
Nyújtott, egy aranyos kezet.

2008. augusztus 8.
Csorba István