Kincs, ami nincs (Lyukas garas)

Mint gyermek, játszadoztam.
Csiri-biri, csinos váza,
kívül-belül szép a máza.
Amint így figyelgettem,
benne csillogó kincsre leltem.

Nyúltam utána szaporán,
markoltam nagyot, s lám,
a kezem beszorult.
Csavarás, ráncigálás,
húzás, cibálás
rajtam nem segített.

Jött a felnőtt szaporán:
"Nyisd szét a kezed!" - tanácsolá.
Szemem kerekebb lett,
mint a világ:
"Nyissam szét a kezemet?!
Hogyisne!
Akkor a kincsem odalesz!"

Uram, markoltam már eleget,
s folyton értéktelenségeket.
Kinyitottam a kezem,
elengedtem mindent.
A nyomát is hadd fújja el a szél...

Nézd, semmim sincs,
büszke énem is porban hever.
Kapaszkodnék ruhád szegélyébe...
Most várok Rád,
hogy megtöltsd feléd nyújtott
üres kezemet.





Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta. 2 Tim. 2: 4

No one who wars tangles with the affairs of this life, that he may please him who chose him to be a soldier. 2 Tim. 2: 4


www.adamariii.blogspot.com
http://s116.photobucket.com/albums/o30/adamariii