BARLANG-SZÍV
 
Bebújtam én is a barlangba, hová önmagam elől menekültem,
Űznek, hajtanak félelmeim, s a teher, hogy mindenkinek megfeleljek.
De "barlang-szívem" bejárata nyitva van előtted s feléd, Uram,
Szólj hozzám, s mutasd, merre vigyen utam.
 
Első lépés - így szólt az Úr -, hogy "jöjj ki, és állj a hegyre!"
Barlangból a hegyre, bentről a kintre, lentről a fentre...
Nehéz ez a lépés, küzd, harcol az ÉN,
Szél-, földrengés-, tűzszavak marcangolják lelkemet.
 
De mindig van egy pillanat, mikor meghallom a csendet,
S a benne megszólaló halk, szelíd SZERETETET.
Mely megszólít, útnak indít, hogy letéve a félelmet
Induljak útnak, s mindig CSAK ráfigyelve éljek, gondolkodjak, cselekedjek.

Szeretettel: Zsuzsi