Születés 2
2003.06.24. 14:23
Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy "kis hívő",
a másik egy "kis szkeptikus".
A szkeptikus azt kérdezi: Te hiszel a születés utáni életben?
Hát persze. - mondja a kis hívő. Az itteni életünk arra való, hogy
felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra,
ami ott kint vár bennünket!
Hülyeség! - mondja a szkeptikus. - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a
kinti, külső élet?
Pillanatnyilag még nem tudom,- mondja a kis hívő - de biztos sokkal
világosabb, mint itt bent! Talán, lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és
a lábunkkal fogunk menni!
Nonszensz, lehetetlen! - mondja a szkeptikus. - Megyünk a lábunkkal
és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne!
Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet
a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
Hát persze, hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni.
-mondja a kis hívő.
Soha sem fog működni! - véli a kis szkeptikus. - Még soha senki nem
tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem
más, mint egy nagy sötét tortúra!
Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet, -
mondja a kis hívő - de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal,
és ő nagyon vigyáz majd ránk!
Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis szkeptikus.
Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle
nem létezhetnénk! - válaszolja a kis hívő.
Mire a kis szkeptikus: Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is
ilyen!
A kis hívő elgondolkozik egy pillanatra. - Néha, amikor nagyon csendben
vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat!
- mondja aztán halkan - Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a
születés után kezdődik!
Ismeretlen szerző
|