Két magzat beszélget
2007.01.01. 16:59
Élő-szó
Van arany, ami nem fénylik, van út, ami nem járható, van tenger, ami nem kéklik, van igazság, ami fel nem fogható !! Ezt hallgattam - hallgasd te is : Két magzat beszélget az anyja hasában : - Mondd, te hiszel a születés utáni életben ? - Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik. - Lárifári ! A születés után nincs semmi ! Onnan még senki nem tért vissza ! S különben is, hogy nézne ki ? - Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak... S talán a saját lábunkon fogunk járni, s a saját szánkkal eszünk. - Ez már végképp ostobaság ! Járni nem lehet ! S még, hogy szájjal enni ?! Nevetséges ! Hát nem látod a köldökzsinórt ? S ha már itt tartunk, gondolkodj el egy picit : azért nem lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid . - Igen, de szerintem valami biztosan lesz, épp csak máshogy, mint amit itt életnek nevezünk. - Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér, és kész. - Figyelj, nem tudom pontosan mi lesz, de majd a Mama segít nekünk... - A Mama ? Te hiszel a Mamában ? - Igen. - Ne nevettesd ki magad ! Láttad már valahol ? Egyáltalán látta már valaki ? - Nem, mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony, neki köszönhetjük, hogy vagyunk. - Na, most már hagyjál békén ezzel az ostobasággal, jó ? Majd akkor hiszem a Mamát, ha látom. - Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod az énekét, érezheted a szeretetét. Ha elcsendesedsz, érezni fogod a simogatását, érezni fogod óvó kezét .
Az Úr áldjon és őrizzen Benneteket a következő esztendőben ! Szeretettel : Samu Erika
|