Menü
 
Idézetek
 
Érdemes megnézni:
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Gondolatok
Gondolatok : PÁRHUZAMOS

PÁRHUZAMOS

Fórizs József  2008.06.07. 12:34


PÁRHUZAMOS "VONATOK"

Tőlem sokkal tehetségesebb és jóval több talentummal megáldott emberek megírták, megénekelték már azt, hogy ha képszerűen nézzük az életet, az nem más, mint egy egy-irányba száguldó "vonat". Ebbe a "vonatba" a testi születésünk által kerülünk be, s a halálunk pillanatában távozunk belőle. Mivel az ember a születésétől fogva ebben él, nem is látja, és észre sem veszi, hogy tulajdonképpen egy lepusztult, dohányfüstös, alkoholbűzös, lármás, zajos, emberi mértékekkel mérve is alig elviselhető, osztályon aluli "vonatban" tengődik. Ezen a "vonaton" történnek lopások, sikkasztások, veszekedések, verekedések, gyilkosságok, házastársi megcsalások, majd válások, bűnözők felmentése, ártatlanok meghurcolása, bebörtönzése, kivégzése, és egyéb törvénytelenségek. Sorolhatnám még mindazokat az emberi gyarlóságokat, melyek ebben a földi világban léteznek, de csak azért nem folytatom, mert talán a földgolyón létező összes papír nem lenne elég ahhoz, hogy mind felsorolásra kerüljön.

Nos, a gyermek, aki ebbe születik bele és ebben növekszik fel, nem is gondolja, hogy létezik jobb, szebb, csodálatosabb, mint ez, amelyben ő utazik, s amelynek vezetője maga a Sátán, aki menthetetlenül a pokolba viszi utasait. Ez a Sátán eszeveszetten felpörgette az utazás sebességét, és úgy építette meg a maga "vonatát", hogy annak ablakait kívülről bedeszkázta, hogy az utasai még véletlenül se láthassák meg, hogy az ő "vonata" mellett fut egy másik sínpár is ugyanabba az irányba. Ezért aztán a benne lévő emberek ezt észre sem veszik. Ám léteznek olyan emberek, akik eme helyzetükbe belegondolva nem hiszik el, hogy csak ez az egy alternatíva létezik. Ők elkezdik keresni, kutatni e vonat falain a deszkák közötti réseket és ezáltal ezeknek az embereknek, a megtalált résen át kitekintve, kitágul a horizontjuk és észreveszik, hogy nem csak ez a "vonat" létezik, hanem léteznie kell másiknak is, mert megpillantották a mellettük futó másik sínpárt is. Ettől a felismeréstől ezentúl arra vágynak, hogy megpillanthassák a másik "vonatot". Nos, mivel a Sátánt is Isten teremtette, Istennek hatalma van arra, hogy időnként neki is megálljt parancsoljon. Teszi mindezt azért, hogy lehetőséget adjon mindazoknak, akik vágyakoznak átszállni ebbe a másik, a mennyországba haladó "vonatba". Az átszálláshoz időnként azonos időben, azonos "pályaudvaron" megáll mindkét "vonat", s időközben aki ráébred arra, hogy a másik "vonat" egy jobb, szebb, csodálatosabb cél felé halad, az átszállhat. Ám vannak olyanok - s ez a többség - akik megszokásból, félelemből, lustaságból vagy ki tudja még milyen okból, még az odanézés lehetőségét is elhessentik maguktól. Van olyan csoport is, amely ráébred ugyan a tényekre, de nem hisz még a saját szemének sem. S vannak az örök kérdezők, akik csak az érdeklődésig jutnak el. "Tényleg máshová érkezik az a másik vonat?" "Valóban élhetőbb életet lehet élni abban?" "És igazán nem kell az átszállásért fizetni?" "Tényleg jobb az egymáshoz való viszony abban a másik vonatban?" Még azt a kérdést sem átallja föltenni, hogy: "Tényleg létezik az Isten, aki azt a másik vonatot vezeti?" Nos, ilyen és ezekhez hasonló botor kérdéseket tesz fel, hol magának, hol olyan embernek, aki már a másik "vonat" lépcsőjén megy fölfelé. S egyszer csak felhangzik a síp és mindkét vonat elindul, a kérdezők pedig maradnak. Lemaradnak.

Azért vetettem papírra ezt a néhány sort, hogy elmondhassam: én tizenkilenc évvel ezelőtt szálltam át e másik "vonatra", s azóta minőségi változáson ment át az életem. Ebben a "vonatban" is dolgozom, fáj a fejem, megsérülök, és néha fárasztónak érzem az "utazást". Ám azt el tudom mondani, hogy azóta nem káromkodom, nem dohányzom, nem csalok, nem csalom a feleségemet, nem verekszem, nem ölök, - szándékosan még állatot sem -, nem vádaskodok, nem tanúskodok hamisan, nem lopok, nem sikkasztok, stb. Az előző "vonaton" még kölcsönt sem adtam senkinek, mégsem volt elegendő pénzem soha, pedig volt idő amikor két másodállásban is dolgoztam. Ezen a "vonaton" bárkinek, aki rászorul adakozok, adok kölcsönt akkor is, ha olykor nem kapom vissza, mégis jobban élek, mint a Sátán "vonatán" bármikor.

Nos, kedves olvasóm, ha egy kissé mélyebben elgondolkozol ezeken, talán rá is érzel arra, hogy valóban létezhet a két "vonat" amely párhuzamosan halad, ki-ki a maga célja felé, csak azt nem tudod megfejteni, hogy vajon hogyan lehetséges az, hogy ha párhuzamosan halad mindkét "vonat", miként érkezhet az egyik a pokolba, a másik pedig a mennyeknek országába? Nem kell ezen sem sokat töprengened, megmondom.

Mindkét vonat száguld egymás mellett, s a legváratlanabb pillanatban a "vonatoknak" egy rettenetesen mély szakadék fölött kell(ene) átrobogniuk. A szakadék szélén mindkét sínpár megszakad és így mindkét "vonatnak" a szakadékba kell(ene) zuhanni. A Sátán által vezetett "vonat" bele is robog. S ha eddig jól értettük meg a vonatkép lényegét, akkor azt is könnyen megérthetjük, hogy kétezer évvel ezelőtt Jézus Krisztus azért jött közénk emberi formát felöltve, hogy az "átszállt utasok" bűnterheit magára véve, a Sátán "vonatán" utazók gyilkos indulatai ellenére a kereszthalála által megmentse az "átszállt utasok" életét úgy, hogy ama bizonyos szakadék áthidalására a keresztjét tette oda, s a mennybe vezető sínpár a kereszten futhat át és ezáltal nem zuhanhat a pokol mélységébe.

Nos, nem tudom, hogy eme képszerű illusztrációból mennyi megy át a fejekbe, de legfőképpen a szívekbe, ám azt tudom, hogy Istennek az a feltett szándéka, hogy minden ember az Ő "vonatába", szálljon át, és így megmeneküljön a biztos haláltól, az örök haláltól, a POKOLTÓL.

Akarod-e ezt? Ha igen, szállj át! Még ma. Ne halogasd, mert lekésed a csatlakozást! Mert csak az Isten tudja, hogy ad-e még egy lehetőséget az átszállásra

Eljutott a szívedig amit mos olvastál?

 

Fórizs József