Menü
 
Idézetek
 
Érdemes megnézni:
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Bizonyságtételek
Bizonyságtételek : Hogyan ismertetett meg Isten Báránya az igazi alázatossággal?

Hogyan ismertetett meg Isten Báránya az igazi alázatossággal?

Szenczi László  2010.03.28. 09:20


Steinberger György: „Az út a Bárány nyomdokában” (Fordította: Vargha Gyuláné, FÉBÉ kiadása) könyvét olvasva, arra döbbentem rá, hogy nincs kellő alázatosság az  én lelki életemben. E könyv rámutatott arra, hogy semmi sem idegenebb és érthetetlenebb az emberi természetünknek, mint az alázatosság. Szükségünk van, hogy újra meg újra elismételjük Zellernek  verses imádságát: /Hadd kövessünk Tégedet,/ Utad megtanulva,/ Alázatos lényedet/ Öltve fel magunkra, / Éltünkben csak így lehet,/ Irgalmasság, szeretet,/ Áldott csendes munka./
Igyekeztem jobban megfigyelni a Szentírásból Jézus szavait:„Én szelíd és alázatos szívű vagyok, tanuljatok én tőlem!  De figyelmeztetett Péter apostol is: „Öltsétek föl az alázatosságot!” Tovább kutattam, hogy igazán megértsem, mi az igazi alázatosság. Megvilágosodott előttem, hogy az alázatosság nem erény, hanem az a talaj, amelyből minden más erény fakad. Ezért mondja Jézus a hozzá jövőknek, hogy mindenekelőtt egyet kell Ő tőle eltanulniok: alázatosságát, mert az alázatosság az az erő, mely egyedül képes szolgálni. (Ján. 13.), képes önmagát megsemmisíteni. Jézusról is ezt olvashatjuk a filippibeliekhez írt levélben: „Megüresíté önmagát”.
A szerző arra is rámutat, hogy az alázatosság önmagunk megsemmisítésére vezet, egészen addig, hogy mi ne legyünk semmik, hanem Isten legyen minden. Hangsúlyozza, hogy az alázatosság az az erő, amely nem keres a maga számára dicsőséget, nem is fogadja el azt, még ha kínálják is neki. Olyan erő, amely a maga munkáját inkább kisebbíti, mint nagyítja, nehogy feltűnést keltsen, és hangulatot teremtsen a maga számára. Semmit sem akar tudni önmagáról, még azt sem, hogy alázatos. Alá tudja magát másnak rendelni, tud mástól függeni, mint ahogy Jézus mondja több ízben is: „Én magamtól semmit sem cselekedhetem… az Atya nagyobb mindeneknél (Ján. 10. részben). A Jelenések könyve 1. részének 1. versében feltünteti az Atyától való függését még az után is, hogy felmagasztaltatott, az Atya Isten jobbjára ült, s neki adatott minden hatalom mennyen és földön.
Megvilágosodott előttem, hogy csak Krisztustól tanulhatom meg,  mi az alázatosság. Alázatossá csak a bennem lakozó Krisztus által lehetek, aki által „a szeretetben meggyökerezünk és alapot veszünk” (Ef. 3: 18.). Éppen ez a szeretetben való meggyökerezés az alázatosság. Azért mondja az Írás Jézusról: „Mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.” (Ján. 13: 1.)
             Rájöttem arra is, hogy csak akkor van bennem alázatosság, ha azokkal is, akik nálam egyszerűbb emberek, úgy tudok bánni, mint testvérekkel. Jézus sem szégyellte azokat a tanítványait, akik a nehéz órában elfutottak mellőle, sőt mint Péter, megtagadták. Testvéreinek nevezte őket. Komoly figyelmeztetést jelentett ez számomra!. Az is, hogy alázattal tudjak másokat is hordozni, magamat a legutolsónak ítélni, mások fölött sem essek kétségbe. Az alázatosság az Isten Bárányának szépsége.. Ne keressek más szépséget!
 A könyv tanulmányozása arra is megtanított, hogy az alázatosság olyan erőt jelent, amely azzal szemben is, akit megbántottam, különös szeretetet tudok tanúsítani, mint a feltámadott Jézus tudott Péterrel szemben: „Eredj el és mondd meg az én atyámfiainak és Péternek, hogy én élek.”  Nem szabad tehát elhúzódnom tőlük, hanem inkább szeretettel  utánuk kell mennem, mint Jézus tette Péterrel. (Ján. 21.). Így tudunk utat készíteni számukra, hogy ők is meg tudják alázni magukat.
A könyv olvasása végül ara indított, hogy vizsgáljam meg lelki életemet. Ennek eredményeképpen rájöttem arra, hogy eltávolodtam attól, aki engem úgy szeretett, hogy életét adta az én bűneimért. Mélységes bűnbánattal borultam le Megváltó Jézus Krisztusom előtt és megvallottam bűneimet: szeretetlenségemet, önző életemet, az „énem” előtérbe helyezését, az Ő dicsőségének elhomályosítását. A Sátán ezeken a területeken tudott legjobban megkísérteni. Harcolni próbáltam ellene, de ez csak akkor sikerült, amikor Jézus nevét hívtam segítségül. Bűnbánó szívvel énekeltem a 21. hallelujah éneket:  „Megtörve és üresen/ Adom magam neki, /Hogy újjá Ő teremtsen,/ Az űrt Ő töltse ki.” Az Ő segítségével győzni tudtam a sátáni kísértések ellen és őszintén tört fel bennem a vágy, hogy „ Szeretnék lenni, mint Ő,/ Alázatos, szelíd,/ Követni híven, mint Ő,/ Atyám parancsait.” Legyen áldott, hogy bűnbocsátó szeretetével helyre állította lelki életemet, megtanított alázatos szívvel tovább folytatni szolgálatomat, amelyre elhívott. Örömmel adok hálát az én mennyei Atyám megújító kegyelméért.
                                                                                                               

Szenczi László