Megtérésemet szeretném megírni:
Rossz életet éltem ittam, és mást is kipróbáltam, de soha nem éreztem
jól magam ebben a helyzetben. Mindig éreztem hogy valami hiányzik az
életemből, de azt hittem hogy ez az anyai szeretet, mert anyum ivott, és
10 éves koromban apum elvitt tőle a nagyszüleimhez. Onnan városba
költöztünk ahol új barátokat találtam, és eléggé elromlottam. Azt hiszem
csak csúsztam volna tovább lefelé a lejtőn ha Isten nem szól
hozzám. Mivel keresztény családból származom tudtam Istenről, hittem
is benne, de nem vettem komolyan. Egy nap csak unalomból elkezdtem
olvasni a Bibliát, majd minden nap olvastam.
Egy nap magam maradtam otthon este és elkezdtem a Bibliát
olvasni, és azt vettem észre hogy már 2 órája olvasom. Amikor Jézus
halálához értem sírtam úgy hogy sokáig nem tudtam
abbahagyni. Rájöttem mennyire bűnös életet élek, milyen önző vagyok,
hogy nem törődök szegény anyummal. Rögtön felhívtam, és akkor is be
volt rúgva. Ez nagyon elszomorított.
Amíg be volt rúgva kirabolták a lakását (elvitték a TV-jét aminek még ma
is örülök) őt pedig az elmegyógyintézetbe vitték. Ez nagyon csalódottá
tett, de visszanézve látom hogy Isten így akarta, mert őt rendbe szedték
egy kicsit, mi pedig addig a testvéremmel kitakarítottuk a lakását.
Tudtam hogy Isten azt akarja hogy járjak el az anyumhoz, akit előtte
nehezemre esett szeretni, egy kedves szót is alig voltam képes neki
mondani, csak mogorván ültem ha meglátogattuk, most pedig Isten
megerősített, és szeretni tudtam őt. Jó kedvel járok hozzá
hétvégente, és keresztény dalokat énekelek nála, és sokat
nevetünk. Rossz életemmel felhagytam, és ezentúl Istennek akarok
szolgálni bár sokszor nagyon nehéz.
Azóta 2 év telt el és Isten még mindig velem van bármilyen méltatlan
vagyok rá. Anyum helyzete keveset javult, de hiszem hogy Isten őt is
megszabadítja. Megtaláltam amit kerestem - vagy inkább Ő talált meg
engem.

Ha hűtlenkedünk Ő hű marad,
Mert magát meg nem tagadhatja.  
                                                       BIBLIA  (2Tim. 2,13)