IMÁDSÁG

Őrizz meg az önteltségtől,
A dicsekvés nagy bűnétől,
Ne legyek, egy szálka kereső,
Mások dolgaiba bele vegyülő.

A bírálatot rád bízzam, igaz ítélőnkre,
Mert Te sem bíztad azt rá, a mi vak szívünkre.
A mi bírálatunk, fájó, sértő,
Mert senki nem tudja, mit érez a vámszedő.

Ki bűnösként, ott tudott lenni,
Nem haljuk egy szóval, Őt ott dicsekedni.
Csupán az Istentől, irgalmat kérni.
Kegyelmedet, irgalmadat, árasszad ki ránk,
Legyen alázatos szívünk, s ne dicsekvő a szánk.

Mert ki magát fölmagasztalja megaláztatik,
És ki alázatos, megdicsőíttetik.
Elfogadod minden bűnös imáját,
Aki Kegyelemért kiáltozva nyitja ki a száját!

2009. június 25. Szolnok/ Szék.

Csorba István