Menü
 
Idézetek
 
Érdemes megnézni:
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Versek
Versek : Szabó Klára versei

Szabó Klára versei

  2009.07.06. 22:40


ÉN

Te teremtetted az egész világot:
A csillagrendszert, benne a sok bolygót.
A jó öreg Napot, Holdat, vén Földünket,
a végtelen óceánt, a hegyeket,
a nagy folyókat, sztyeppéket, erdőket.
Benne és rajta az állatokat: elefántot, medvéket.
Hatalmasak, de mégis mind-mind engednek Neked.

És itt vagyok ÉN, parányi porszemed.
Engem is Te teremtettél:
a karjaim, lábaim, fejemet, szívemet.
Mily kicsiny része vagyok a mindennek,
és ím, ÉN mégis ellenállok Neked.

Mert hiába vagyok gyenge és erőtelen,
a lábam arra visz, amerre diktálja ÉNem.
És hiába érzem, hogy hallgatnom kell,
ha ÉNem azt mondja: - Beszélj nyelvem!
És érzem, mikor Lelked kér: - Most beszélj!
De bizony, a szám hallgat, csendre inti az ÉN.

Uram, itt vagyok ÉN, apró porszemed.
Kérlek, könyörülj, formálj,
hogy ÉN is engedni tudjak NEKED!

 



Uram, szeretnék…

Uram, itt hozom minden terhemet.
Tudom, nem vetsz el, Atyám.
Veled indultam, de elveszítettelek,
S még csak észre sem vettem.
Kihalt szívemből az első szeretet,
S hogy honnan emeltél ki, még azt is elfeledtem.

De köszönöm, hogy zörgettél szüntelen.
Megnyitom Előtted most a szívemet.
Szeretném egész életem Neked adni
És teljes szívvel Szent neved szolgálni.
Szeretnék Érted forrón égni,
Szeretnék mindhalálig hűséges lenni.

 


 

Utolsó remény

Nem volt már remény,
Elveszett voltam én,
Mint eltaposott virág,
Kit megvet a világ.

A bűnfellegek alatt
Nem sütött rám a Nap.
Tudtam, nem segíthet más…
Az égbe szállt imám:

- Drága, jó Atyám!
Tekints le reám!
Űzd el a felleget!
Gyógyítsd meg szívemet!

Az Úr meghallgatott,
Kegyelmével lehajolt.
A sárból felemelt,
Féltőn átölelt.

Elűzte a felleget,
Megmentette lelkemet.
Jézus keresztje alatt
Már rám is ragyog a Nap.

- Drága, jó Atyám!
Köszönöm, hogy figyelsz rám.
Szívem sokáig halott volt,
De ma már kegyelmedről dalol.



Szabó Klára