Menü
 
Idézetek
 
Érdemes megnézni:
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Versek
Versek : Pál Lászlóné versei

Pál Lászlóné versei

  2009.03.20. 11:09


Pál Lászlóné:


Hív a Golgota

Bűnös, hallod? Tegéd hív a Golgota.
Keresztjén megfeszítve az Isten fia.
Onnét árad rád a bíbor színű vér,
Attól lesz a lelked tiszta hófehér.
Mikor körülölel a mennyei fény,
Eloszlik a homály életed egén.
Hagyd, hogy vezessen ez általszegzett kéz,
Vele az úton járni nem nehéz.
Jaj, ne utasítsd vissza e szent kegyet,
Mert csak ez jelenti üdvösségedet.
Sőt hívjad, várjad, kérjed Istened,
Szánja meg, áldja meg bűnös életed.



Szemek

Sugárzó tekintet, tiszta szemek,
Át- meg átjárják a lelkedet.
Előtte titkon semmi sem marad,
Pásztázzák lényed röntgensugarak.
Örülj, ha szíved kezébe veszi,
Éles szikével mind-mind lenyesi
Élted fájának rút hajtásait,
Gyógyítja sebed és felszabadít.
Nem kell a sátán rabszolgája légy,
Krisztus szerelme teljes menedék.
Hagyd, hogy vigyázza két szelíd szeme
Megváltott életed, s majd hazavigye.



Istenképűség

Te jobban ismersz engem, mint én magamat,
Hisz te építetted fel atomjaimat.
Anyám méhében összeraktad életem,
Már akkor ismertél, még meg sem születtem.
Lelkedből leheltél a testembe lelket,
Orcámra rajzoltad istenképűséged.
És mikor elkészült kezed alkotása,
Azt mondtad rám “be szép, nincs a földön mása”.
Azt, hogy torzóvá lett, nem te tehetsz róla,
Egyedül a bűn volt mindennek az oka.
Át- meg átjárta lelkem, mint testem a láz,
És ez az állapot súlyosan megaláz.
Nem maradt így soká, mert te megígérted,
Hogy a kárhozattól lelkemet megmented.
És leküldted értem egyszülött fiadat,
Golgota keresztjén történt az áldozat.
Kihulott Krisztus-vér lemosta bűneim,
Tört istenképűségem megépült megint.
Megszabadult lelkem imádja Krisztusát,
Örökös otthonra lelek majd odaát.



Hozzám kiálts!

Hozzám kiálts, ha vad vihar
Tépázza életed,
Hozzám kiálts, ha nincs remény,
Nyugalmad nem leled.
Hozzám kiálts, ha elhagyott
Szerető hű barát,
Hozzám kiálts, ha meglopott,
Becsapott a világ.
Hozzám kiálts, ha szenvedés
Járja át lelkedet,
Hozzám kiálts, ha bűn gyötör,
Letenni nem lehet.
Hozzám kiálts, mert sebedre
Gyógyírt én adhatok,
Hozzám kiálts, tőlem kapsz
Bűnödre bocsánatot.
Hozzám kiálts, én ismerem
Hitetlen bús szíved,
Hozzám kiálts, mert Szent Fiam
Vérét adtam neked.
Hozzám kiálts, hogy el ne vessz,
Nyújtsd hát ki kezedet,
Hozzám kiálts! Nálam leled
Várt üdvösségedet.



Hívogató

Még mindig szól a drága üzenet,
Halljátok meg hát végre, emberek!
A világ csak ígér, de mit sem ád,
De az Isten odaadta önmagát.
Ha csalódott vagy, s minden elhagyott,
Jöjj a forráshoz, te megfáradott
Becsapott ember, Téged hív az Úr,
Szava szelíd, s a bánat elcsitul.
Téged keres, hagyd, hogy megtaláljon,
Igéjével naponként tápláljon.
Engedd vezetni általa magad,
Jézus érdeméért fiává fogad.
Ezt hirdeti neked, ha eljössz ide
Az esténként elhangzó drága ige:
Hogy szeret az Úr, s eltörölte vétked,
Fia vére árán megmentette élted.



Uram, irgalmazzál!

Gyermeki szívünk tiszta még,
Mosolyunk napsugár.
Tétovák első lépteink,
Uram, irgalmazzál!

Ifjúi hévvel lángolunk,
Megannyi hős Titán.
Csodás tettekről álmodunk,
Uram, irgalmazzál!

Erőnk teljében gőgösen
Szállunk, mint sasmadár.
Közben bűnt bűnre halmozunk,
Uram, irgalmazzál!

A nap tüze csak langymeleg,
Hideg, sivár a táj.
Megfáradt lelkünk didereg,
Uram, irgalmazzál!

Egyszer az óra végsőt üt,
És itt időnk lejár.
A sírba rogynak lábaink,
Uram, irgalmazzál!

Mi fontos volt a földön itt,
Mind szemét csupán.
Pőrén előtted állunk majd,
Uram, irgalmazzál!

Szent trónusod előtt
Lelkünk remegve áll.
A Krisztus szent nevéért,
Uram, irgalmazzál!



Jézus visszajön

Kaotikus világban élünk,
Hol felborult a rend,
Ezer veszély bombázza éltünk,
Jaj, hová tűnt a csend?
Vajon e gyötrő hangzavarban
Meg tudjuk-e hallani
A figyelmeztetést, hogy baj van,
De jön majd Valaki,
Ki helyre állítja a rendet,
Mit ember felrúgott,
Először ítéletet hirdet,
Aztán bocsánatot,
Attól függően, miként várjuk
Visszajövetelét,
Elkészítettük-e lámpásunk,
Van-e olaj elég,
Bemehetünk a menyegzőbe,
Ha készen várjuk Őt,
De elvet mindenkit örökre,
Ki nem várja az érkezőt.