Év utolsó napján

Levegő is ajándék!

Tudjuk-e, levegő,
Isten ajándéka?
Lélegző tüdőnknek,
napi tápláléka?
Ha csak fél órára
venné vissza, Isten,
ember, állat élve,
nem maradna itten.

És ha levegő is,
fogyó eszköz volna,
s meg kellene vennünk,
mint árut a boltba.
Mi történne azzal,
kinek pénze nincsen,
a boltos nem adná,
a levegőt ingyen.

Hála, levegőért
még nem kell fizetni,
hogy palackba zárjuk,
hálót sem kivetni.
Mi azt, bőségesen
szívhatjuk naponta,
érte, nem nyújt számlát
jó Atyánk, havonta.

Levegőt Atyánktól,
bőségesen kapjuk,
semmi szükség arra,
hogy azt, tovább adjuk.
Népekre levegőt,
ajándékként áraszt,
de mi, csak egyszer is,
meg köszöntük már azt?

Pecznyík Pál
Celldömölk
2008. XII. 6.

Mi vagyunk az oka!

Mi tettük pusztává,
a szép kies földet,
mi vagyunk oka, ha
ejtünk fájó könnyet.
Szívünk bűnre hajlott,
bűnhődnünk kell érte,
bűnben fogantattunk,
vár ránk a sír mélye!
Pedig hű Teremtőnk,
életre teremtett,
mégis, sírva hagytuk
el, az Édenkertet.
Így kétféle módon
rójuk vándorutunk,
bolygónk a Nap körül,
földön, lábon futunk.
A földre magunkkal,
mi semmit nem hozunk,
semmi nélkül jövünk,
üresen távozunk.
Dolgozunk föld felett,
nyugszunk majd föld alatt,
élőn a föld felett,
holtan a föld alatt.
Bűnre hajló szívvel,
bűnre hajt a vérünk
akkor sem hagy nyugtot,
ha aludni térünk.
De mégse bánkódjunk,
ha bűnvallást teszünk,
Megváltónk megbocsát,
s Vele: mennyben leszünk!
Elvette a rosszat,
a jót, nekünk adta,
számunkra a mennyet,
újra megnyitotta!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2008. XII. 8.

Valóság az új hon!

Ez a bűnös világ, a Sátán világa,
múlik a szépsége, hervad szép virága.
Mindenre rávetül, mulandóság jele,
ős bolygónk, elhunytak tetemével tele!
Ember milliárdok porladnak föld alatt,
jő a végítélet, kő - kövön, nem marad!
Dómok, Bazilikák, még szilárdan állnak,
ám ama végnapon, romhalmazzá válnak!
Mert a bűn: egyre nő, miként folyam árad,
ledönt védő falat, áttör minden gátat.
Ezért bűn világa, tűz martaléka lesz,
Sátán világának, ily szörnyű vége lesz!
Mivel büszke gőggel, Isten ellen lázadt,
nem láthatja többé, az atyai házat.
Tűz – tóba hull s vele, minden követője,
örök vesztük: Jézus, megmondta előre!

Ám Isten megszánta, a becsapott embert,
és Fia képében, lehozta a mennyet!
Mindazok számára, akik hisznek Benne,
míg eljutnak hozzá, keskeny úton menve.
Egy szebb új világot hoz létre, szent szava,
betölti azt fénnyel, csodás fénysugara.
Bűnnek, hervadásnak, abban nem lesz helye,
szívünk szeretettel, örömmel lesz tele.
Hála, hogy az új hon, valóság, nem álom,
Atyánk adja nékünk, ó de milyen áron?!
Szerelmes Fiának, drága vére árán,
hogy a benne hívő, ne maradjon árván!
Egykor részesüljön, Fia örökében,
Jézus testvéreként, Atyja közelében!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2008. XII. 16.