Menü
 
Idézetek
 
Érdemes megnézni:
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Anekdoták
Anekdoták : A koldusegylet

A koldusegylet

  2007.04.30. 10:03


A koldusegylet

 

Három koldus elhatározza, hogy koldusegyletet hoz létre, ami abból áll, hogy mindent, amit koldulásból szereznek együtt élvezik majd.

 

Első nap kimennek és a napi eredmény a következő: - Az első egy burgonyát kap, a második egy kis rizst, a harmadik pedig néhány csontot. Az est leszálltával elhatározzák, hogy csontos rizset

főznek burgonyával korábbi megállapodásuk alapján. Fölteszik a fazekat a vízzel forrni és mindenki készen áll a hozzájáruláshoz. Egy kissé távolabb esik a tűzhely attól a helytől, ahol ők állnak, ezért mindenkinek oda kell vinnie a szerzeményét és a fazékba kell helyeznie.

 

Elindul az első koldus és amíg a tűzhelyig ballag ezt okoskodja: - "Hát én úgy fogok tenni, hogy beleteszem a burgonyámat a vízbe, de igazából meg akarom tartani magamnak későbbre, úgyis lesz ott finom rizs és jó csontleves, mire kell az én elfőtt burgonyám oda!"

 

Mikor a fazékhoz érkezik olyan mozdulatot színlel, mintha beledobná a burgonyát és sietve odébáll. A következő koldus is hasonlóképpen gondolkodik: "Úgyis ott lesz a finom burgonyás csontleves, mire oda az én kis apró elfőtt rizsem, észre sem veszi senki, hogy nincs benne a levesbe, miután a krumpli megfő és porladni kezd!" Olyan mozdulatot színlel, mintha beledobná a rizst a fazékba és odébb áll ő is.

 

Majd a harmadik koldus indul el a fazék felé és így okoskodik: "Már úgyis benne van a burgonya és talán már el is van főve, no meg a rizs is, hát aztán az én csontjaimnak nincs ott semmi helye, abba a zavaros lébe senkinek sem jut eszébe, hogy a csontokat keresse!" Olyan mozdulatot színlel, mintha ő is bedobná a csontokat a fazékba, és sietve hátrább áll. Elérkezik a vacsora ideje, mindenki éhesen várja a

finom ételt, és talán mondani sem kell, hogy azon az estén mind a három koldus azt evett, amit főzött.

 

Ez így van napjainkban is, ha a szolgálatra gondolunk, mindenki a másik szolgálatát szeretné élvezni és várja, hogy mindig a másik járuljon hozzá a lelki eledel elkészítéséhez, míg ő "elássa" a rá bízott tálentumokat! Sokszor ezért van az, hogy azt eszünk, amit főzünk!