Moderson Ernő: Evangéliumi életképek

Egy kocsmában többen üldögéltek és ittak. A hangulat emelkedett volt. 
Mindenféléről beszélgettek, végül az asszonyokra terelődött a szó, amiben egyik a
 másikat akarta felülmúlni. Csak az egyik férfi hallgatott. Ez feltűnt a többieknek.
- És te? - kérdezték. - Te semmit sem mondasz?
- Nem - válaszolta. - Én ebben nem vehetek részt. Nincs semmi okom panaszra a 
feleségem miatt. Nem szól egy rossz szót sem.
A többiek nevettek és így szóltak: 
- Ilyen nincs.
- De igen! - védte most már a feleségét. - Biztos vagyok benne, hogyha éjfélkor azt 
mondanám neki, hogy keljen fel és főzzön nekem valamit, minden szó nélkül 
megtenné.
A többiek nevetése és heccelődése egyre hangosabb lett. Így kiáltoztak:
- Őrültség! nem fogsz minket átverni!
A férfi azonban kitartott állítása mellett és megkérdezte:
- Mibe fogadjunk?
Végül tényleg fogadtak. Rögtön meg akartak győződni róla, hogy barátjuk igazat 
mondott-e. Így hát az egész társaság fölkerekedett és útnak indult.
 Az asszony már régen lefeküdt aludni, hiszen már éjfél is elmúlt, amikor a részeg
 csapat a házukhoz ért. Férje vezényelni kezdett:
- Asszony, kelj fel és főzz nekünk kávét! Nem látod, hogy vendégeket hoztam?
A vendégek azt gondolták, hogy most aztán jól összeszidja őket. Így szokták meg
feleségüktől. De egyetlen rossz szót sem szólt. Rövid idő múlva hallották a csészék
 zörgését és nem tartott sokáig, míg kedves arccal behozta a gőzölgő kávét a
 szobába.
Ez a látvány kijózanította a társaságot, és kezdték magukat szégyellni a csendes,
 szelíd asszony előtt. Végül az egyik elmesélte neki, hogy miben fogadtak. Utána 
megkérdezte:
- Hogy tud ilyen kedves lenni ilyen emberekhez, mint mi vagyunk? Hogy képes 
erre? Így válaszolt rá:
- Szomorúan látom, hogy férjem mindent elkövet, hogy tönkretegye magát. Csak
 egy élete van, hiszen a részegeskedőknek nincs örök életük. Ezért szeretném 
legalább a földi életét kellemessé tenni, amelyet ráadásul úgy megrövidít 
magának, hiszen más nincs neki. 
A kijózanodott vendégek nemsokára szép csendesen hazamentek. A férfi 
azonban így szólt feleségéhez:
- Mondd csak, ennyire fontos neked a lelkem üdvössége?
Amikor meglátta az asszony könnyes szemét, mert ilyen kedvesen még sohasem
 hallotta férjét beszélni, neki is könnyek szöktek a szemébe és megbánta bűnét. 
Mindketten letérdeltek és imádkoztak, és az Úr Jézus segített ennek a férfinek, 
hogy más ember legyen belőle.