A SZIGET

> Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: A Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.

Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.

Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segitségért imádkozott.

> A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő megkérdezte:

> -Gazdagság, el tudnál vinni magaddal? -Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!

Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:

> -Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?

> -Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - válaszolt a Büszkeség,- itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!

> Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:

> -Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!

-Oh, Szeretet - mondta a Bánat - én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!

> A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését.

> Hirtelen megszólalt egy hang:

> -Gyere Szeretet, én elviszlek téged!

> Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:

> -Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?

> -Az IDŐ volt, mondta a Tudás.

> -Az IDŐ.- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?

A Tudás válaszolt:

> -"Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!"