Draga Mennyei Edesatyam!  Teljes alazattal es hodolattal eled viszem az unokaimat,mert bizony fajdalmas erzes latva,hogy mikent elnek. Atyam indisd a szivuket,hogy eszukbe jussanak azok a tanitasok,amiket rollak hallottak.  Latod a nyomorusagukat,a felelmeiket,vergodesuket.Esedezve kerlet segits nekik vissszatalani hozzad,mind a 7nek,hogy peldakepei lehessenek a szuleiknek tefeled. es segids majd a piciket is ,hogy megismerhessenek teged.Es eled viszem a most szuletendot,Te legy vele es az edesanyaval is szules kozben.Koszonom,hogy mind ezt kerhetem,es varhatom a Te igereted szerint.Legyen meg a Te akaratod.A te Szent Fiadert a Jezus Krisztus neveert, Amen.  Margit

Kedves Marika!

Szeretettel köszöntöm, és örülök, hogy megosztotta velem örömét. Az őn által emlitett vers megjelenéséről, bizony nem is tudtam!

Elnézést kérek, az internetes olvasóimtól azért, hogy az útóbbi időben elég keveset vagyok jelen ezen az oldalon.

Szeretettel Csorba István

2008. okt.27. Szék.

Kedves CSORBA ISTVáN!

Orommel toltott el hogy máshol is találkoztam versével mint az interneten.Reformácio unnepére keresgéltem verset és a Kálvinista Szemle /szlovákiai reformátusok havilapja/ tavaly oktoberi számában találtam Unnepi ének  a reformácio tiszteletére cimmel a versét.

MARIKA:)

Kedves Enikő!
Amikor elolvastam az erőszakkal kapcsolatos történetet, gyorsan bezártam az internetet... Ha nem is konkrétan ilyen erőszakban, de másféle erőszakos cselekmények közepette nőttem fel.
Nehéz dolgok ezek. Harag él az ember szívében, és időről időre eszébe jut, alig tud szabadulni az emlékeitől. Sőt, talán soha nem is tud.
Amikor meghalt az az ember, akitől sokszor és sokat kellett szenvednem, hosszú heteken át borzalmas álmok gyötörtek. Éjjelenként átéltem mindazt a gyötrelmet, amiken keresztülmentem gyerekként.
Aztán egyszer úgy éreztem, imádkoznom kell érte. Letérdeltem, sírva imádkoztam Istenhez. Azt mondtam, én megbocsátom ennek az embernek azokat a dolgokat, amiket ellenem elkövetett, és szeretném, ha nem róná fel neki.
Soha többé nem álmodtam semmiféle szörnyűséget róla. A szívemben már csak megértés volt, és csak a szép dolgokra emlékeztem vissza.
Az emlékek még néha előtörnek. Ilyenkor sajnos ismét harag, félelem van a szívemben. De nem szabad elfelejtenem: Isten az ítélőbírája mindannyiunknak.
Ágnes

Kedves Enikő!
Elgondolkodtatott nagyon, amit 2008.10.23 13:01 időpontban írtál.
Sokszor eszembe szokott jutni nekem is, hogy a 38 évemből talán ha 6-7 év boldognak mondható. Máskor viszont azért se ezt nézem, hanem azokat, amik engem mindennek ellenére boldoggá tettek mégis. Megtanultam, hogy elégedettnek kell lennem, csak akkor lehetek boldog! Azt is megtanultam, hogy nálam sokkal-sokkal rosszabb helyzetű emberek is vannak, akik még az én segítségemre is rászorulnak! Megtanultam azt is, hogy Isten annyira enged bennünket szenvedni, amennyit képesek vagyunk elhordozni.
Egy olyan műtétre készültem 2005-ben, ami teljességgel megváltoztatta az életemet. Remegve tértem be Isten házába előző nap, hogy erőt merítsek a templomban lévő légkörből. Sírtam, imádkoztam.
Amikor kijöttem, egy koldust találtam a lépcsőkön ülve. Idős ember volt, tenyerét kérőn nyújtotta felém. Mosolygott. Pedig egyik napról a másikra élt. Mit is adhatnék én ennek az embernek. Én, aki másnap a mindent megváltoztató műtétre fogok menni. Én, aki talán ugyanolyan otthontalan leszek hamarosan, mint ő.
Adtam neki pénzt. -- A Jóistenke áldja meg érte, kedveském, és adjon vissza százszor ennyit magának.
Annyira meghatódtam akkor. Elkezdtem zokogni. Azt éreztem akkor, az élet mindent elvett tőlem. Nem tudtam elhinni, hogy valaha is rendbe fog jönni az életem. De a koldus mosolya megtanított arra, hogy Isten mindannyiunkról gondoskodni akar!

Enikő, kedves, ha nem veszed tolakodásnak, és szívesen beszélnél a problémáidról, írhatnál nekem a következő e-mail címre: csendes_percek1@citromail.hu

Szeretettel: Ágnes

Kedves Olvasók!

Már én is sokszor reztem, így, hogy veszes vagyok, de amikor esetleg sok év után mégis az ellenkezőjét tapasztaltam, akkor csodálkoztam el. Tudom minden a javunkra válik, még a rossz is, csak az a baj, hogy sokszor azt nézzük ami előttünk van, nem pedig  lelkileg figyeljük a dolgokat, hogy vajon ezt Jézus miért engedheti most meg. A legjobb csendben várni, és figyelni és mindig a következő lépést megtenni amit Isten mutat. Ne mindig a múlttal és a miértekkel fogllkozzunk, hanem azzal, most mit kell tennem. Engedjük Istentennek, hogy tegye az életünkben amit akar, és ne álljunk ellent, bármilyen rossznak tűnik, később biztosan javunkra válik. Ő csak jót akar nekünk. Még visszatérnék a tegnapi áhitathoz, mivel senki sem szólt hozzá ehhez a témához. Engem nagyon érdekelne, hogy konkrétan lelki értelemben ki hogyan látja ezt az erőszakkal kapcsolatos dolgot. Mintha úgy érezném ez kissé "tabu" lenne. Pedig hitünk gyakorlásában nem lehetnek tabu témák, mert valahol mindenre van konkrét válasz. Azt tartom bajnak, ha valamire nem adunk választ, mert akkor nem segítünk sem magunkon, sem pedig azon aki benne van a problémában. Nekem minderről van véleményem, majd le fogom írni, de örülnék ha valaki más is hozzászólna. Szóval az volt ott a kérdés, hogy tekintsünk ilyen helyzetekre a hit szemével, amikor testi erőszakot, és itt kimondottan nemi erőszakról volt szó, mellyel ennek az embernek az egész életét tönkre tették - követnek el rajtunk. Azért is tartom ezt fontosnak, mivel manapság nagyon sokan szenvednek erőszakot, hívők hitetlenek egyarátnt, amely sokszor titokban marad, és emberek lelkileg vagy testileg beleroppannak. Nem szabad, hallgatnunk erről, mert családi életek mennek emiatt tönkre. Sajnos, több hívő családot ismerek ahol titokban ott az erőszak valamilyen formában, de a látszat kedvéért tűrik "mert akkor mit fognak szólni a többi hívők" ha ezt megtudják. Azt hiszem a képmutatás soha nem visz előbbre bennünket, és ezzel másoknak és magunbknak is hazudunk és kárt okozunk.

Elnézést ezért a témakörért, de a tegnapi eset nagyon mélyen érintett engem,.   Enikő 

Ezt az egy dolgot és sok másat szeretek Az Úr Jézusban,a végeredmény.!!!!!!!Mindig erre kell öszpontosítani, a jutalom igazsága:).Nem az idö számit,hanem maga az idöbeosztás....Hallleluja!!!!!.Imádlak Istenem,hogy te mindenkit a megváltásra teremtettél.Add,hogy ez az   érzés,hit sosem muljon el...Tanulságos ez atörténet.   SJZ:Valeria......

DRAGA MENYEI ATYAM!  EN IS MELYEN MEGHAJOLVA ELOTEDD ELEDVISZEM A SZERETTEIM ELELET,IRGALMASSAGODAT ARAZD KI RAJUK, HISZEN SZUKSEGUKET LATVA TUDOM,HOGY TE LEHETSZ AZ EGYETLEN SEGITOJUK.KOSZONOM,HOGY KERHETLEK. LEGYEN ALDOTT A TE SZENT ES NAGY NEVED. A TE SZENT FIADERT A JEZUS  KRISZTUSERT AMEN.   MARGIT

Ámen.

Atyam hallgass meg engem, kerlek cselekedj es siess segitsegemre, es ne csak engem, hanem a szeretteimet is, hogy egyutt adhassunk halat neked, hozz ossze es tarts meg egymas mellett bennunket, hogy egyutt, egymast tamogatva elhessunk egesz eletunkben, Uram konyorulj meg rajtam, a te nagy kegyelmed szerint hallgass meg engem, en hiszem, hogy te ezt is es mindent megadhatsz nekem, ne varakoztass tovabb, sietve hallgass meg engem, az Ur Jezus Krisztus neveben kerlek Amen!

Mindent

Az Úrnak átadni, mindent,
S nem fogunk ismerni, lehetetlent, s nincsent.
Mert az Úrnál nincsen lehetetlen,
Képessége véghetetlen.
Mindent reá bizni,
Mindent elé tárni.
Mindent, mi fáj, s mi öröm,
S mi gond, melyen a fejem töröm.
Krisztus kezében, minden meg sokasodik,
Lehetetlen nehéz, minden megoldódik.
Mit kezdhettek volna a tanitványok,
Az őt kennyérrel, és két hallal? Semmit!
De Jézusnak adták, s mindnyájan ehettek,
Tizenkét kosárral, össze is szedhettek!
Mert Krisztus a bőség Úra,
S ki néki ad mindent, nem nélkülöz soha!
Mit jelent, hogy néki adni?
Minden dolgom elé tárni!
Magunk, semmire sem jutnánk nélküle,
De szálljon imánk hozzá, hittel, Őfele.

2008. október 24. Szék.
Csorba István

Kedves Ágnes és Margit! Kedves Olvasók!

Most ahogy olvastam soraitokat, annyira meghatódtam a szeretetet érzeve mindebből, hogy könnybe lábadt a szemem. A mai áhitat szerint, Ti is valóban úgy érzem egyforma gondolkodással Jézusban való hittel írtatátok le mindezt. A mondanivalótok erőt ad, hogy toább csináljam, még ha nem is kapok érte semmit. Bár minden ember vágyik a szeretetre, mert Isten is ezt adta nekünk útmutatásul, hogy szeressük egymást. Azért hiszem és remélem, hogy talán a körülöttünk élők szívébe is meg tudja ezt adni. Talán nem írtam, de az életem nagy része a mélységekről szólt. Még a gyerekkorom is. Azért is keseredtem el ennyire, mert szinte alig volt pár év összesen talán 5-7 a 43 évemből amikor kicsit jobb lett volna, de akkor is egy másfajta de viszonylag könnyebben viselhető szenvedéssel fűszerezve. Tulajdonképpen a könyv amit írtam /Diadal az utlsó lehellet fölött/, és a honlapomon megtalálható és az első része letölthető erről szól. Az életem egyn nagyon nagy mélypontjáról, melyből Isten segítségével jöttem ki. Én így próbáltam meg másokat erősíteni. De most hogy közel két évig volt egy kis enyhüés az életemben és ismét belejutottam a nehézségbe, azért gondolkodtam úgy ahogy alább leírtam, mert annyira el vagyok fáradva a közdelemben hogy könyörögjek azért hogy meggyógyuljak, meg jobb legyen, mert igazából már úgy érzem magam mintha 43 éves helyett 80 lennék. Rettenetesen elfáradtam testileg lelkileg. De ha itt vagyok, biztos van valami célja velem Istennek csak nem tudom most mi. Utólag persze mindig rájöttem vagy közben. Ha nagyon őszinte akarok lenni, örülök, hogy Isten számít rám mert ez annak a jele, hogy nem dobott el, de ha most itt lenne megkérném, hogy kicsit hagyjon pihenni, mert nincs erőm "dolgozni", annyira le vagyok merülve. Mint egy elem akit újra kell tölteni, ha lehet. Nem is tudom mihez hasonlítsam ezt, Talán ahhoz, mint amikor valaki egy mocsárba esik, sokáig küzd hogy életben maradjon, és a végén odadob a szél egy ágat, amibe bele tudna kapaszkodni, de már nem is fogja meg, mert már elvesztette a kedvét is hozzá a sok gyötrelem miatt, hogy azt mondja lesz ami lesz, ha nem élem túl legaláb már pihenhetek aludhatok végre.

Jaj tudom ez nagyon elkeseredetten hangzik, de higyjétek el nem vagyok elkeseredve, jókedvű vagyok, tudok nevetni, és van kedvem dolgozni, de már magammal és a testemmel nincs erőm foglalkozni. Nem akarok a betegségre gondolni, és az ezzel kapcsolatos megoldásokra sem. Csak néha muszály.

Enikő

Kedves Enikő!
Köszönjük, hogy a legbensőbb gondolataidat megosztottad velünk!
Ismerős a történet, sokakkal együtt magam is átestem ilyen nehéz, ínséges korszakon (aminek talán soha nem is lesz vége). Mindent elveszíteni, másoknak magamat kiszolgáltani, egy kis szeretetért koldusként könyörögni, egy kis szeretetért mindent odavetni, jövőkép nélkül maradni, erőtlenül, már Istentől sem kérve segítséget...
Vannak ilyen időszakok, ezekben megerősödünk, és magunkba nézhetünk. Ha eljön a felemelkedés ideje, másokat erősíthetünk, mi, akik nemrégen még a mélységekben jártunk!
Elmondhatom: Isten az egyetlen, aki nem hagyott soha magamra, és mindig megadta nekem a mindennapi kenyeret... Így lesz ez a jövőben is. Boldog az, aki hiszi: elég a mának a maga baja, a holnap majd gondoskodik magáról. Ahogy a mai áhítatunkban is olvashatjuk...
Ágnes

Kedves Eniko!  Sajnos en magam is megtapasztaltam,hogy milyen nehez az amikor ugy erezzuk,hogy nincs ertelme az eletunknek.Nekem 5 gyermekem van,igaz mar mind csalados,de amikor kisebbek voltak ,annyi kudarc ert,hogy mar az ongyilkossagon gondolkodtam mert annyira feleslegesnek ereztem magam.Mikor errol beszeltem otthon ,azt mondtam meg is tennem,ha tudnam,hogy nem a pokolba jutnek,erre az egyik gyerekem megszolalt,aki a legtobb banatot okazta es okozza mais,hogy mert hat nincs is pokol. De hivo edesanyam soha nem adta fel az ertem valo konyorgest,es en is tudtam,hogy van megvaltom,de meg nem fogadtam be egeszen.De az Ur kozbenjaroja nem hagyott es mentalaltam Ot igazan.Mostmar tudom,hogy szuksege van a gyermekeknek ram,meg azon aron is ,hogy nem sok szeretetet kapok tolluk,szivesen szolgalok nekik.Hidd ell ok is szeretnek,hogy resze legy a mindennapjaiknak,es ehez a mi Draga Mennyei Atyank add eleg erot,hogy meggyogyulhass,es ismet kozottuk legyel teljes szereteteddel.Az Ur aldasa kiserjen teged es csaladodat szeretettel.Margit

Kedves Ágnes és Mindenki!

Köszönöm, hogy megnézted a honlapomat. Ezzel kapcsolatosan csak annyit írnék, hogy nagyon szeretném, ha egy közösség alakulna ott ki és el tudnának beszélgetni a könyvemben írt problémákról a Fórumban, de bármiről, ami kérdés az emberek számára. Azonban a mai áhaitat azt is eszembe juttatta, hogy ezt én hiába akarom, ha Isten segítségét nem kérem. Két év óta nagyon nyomorúságos időszak után igencsak elveszítettem a hitemet. Most ismét naponta próbálok lelkileg töltődni, és tegnap már azon vettem észre magam, hogy egy olyan dologért ami sikerült, szinte magától a lelkemből Istennek hákát adtam. Ez azért is volt különös mert én már  lemondtam mindenről, már saját magamról is. Testileg lelkileg egyaránt. Már oda jutottam nem érdekel semmi ami velem történik, úgy sem lesz jobb az életem. Nekem már mindegy hogy élek vagy nem. El kell mondjam, hogy elrepedt a lábom a tavasszal és azóta nem forrt össze, valószínűlegt meg kell műteni. /Egy baleset miatt évekel ezelőtt 12-szer műtöttek ugyanitt/ Annyira elfáradtam már, hogy nem érdekelt mi ,lesz és nem engedtem műteni. Inkább itt fekszem az ágyban. De Isten valóban nem mondott le rőlam sem, mert egyik este a legkisebb fiam azt mondta: "Anyu gyógyulj meg, hogy minél előbb bejöhess az iskolába, és megmutatom milyen játékot játszunk a testnevelés órán" Annyira a szívemvembe markolt ez hogy a gyerekemnek szüksége van rám, /4 van/ hogy attól kezdve nem hagyott nyugodni a gondolat, valahogy mégiscsak lábra kellene állnom. Más dolgok is történtek, és az utóbbi hónapokban egyre inkább ismét Istenhez fordulok, és imádkozom amit sokáig nem tettem.

Valahogy ismét bennem van a remény hogy Isten megsegíthet, és talán még szeretné, ha élnék, és feladatot tervezett a számomra.

Enikő! 

Kedves Márti!

Örömöt  jelent nekem is, hogy ílyen módon találkozhatunk. Az Úr tegye áldottá ezeket a találkozásokat.

Az Úr áldjon!  Tünde.

Kedves Enikő!
Megnéztem a honlapot, amit ajánlottál. Gratulálok hozzá!
Igen, igaz, hogy az interneten számos alkalommal elkalandozunk. Ez nagyon könnyen bekövetkezik.
De talán az életnek minden területe ilyen. Jól teszed, ha imádságban kéred Istent, hogy segítsen a munkádra, az "építkezésedre" odafigyelni. Nekünk is ezt kell tennünk!
Ágnes

Ej, de jó lenne a testünket (és az életünket is!) úgy tekinteni, mint az Úristen templomát! Csupa maradandó értékkel felékesíteni, amiben Ő gyönyörködik! Olyanokkal, amik a tűzben nem égnek el! És nem mérgezni földi hiábavalóságokkal, szenvedélyeinkkel...
Ágnes

Nekem a következők jutottak eszembe a mai áhitattal kapcsolatosan, melyet imába is foglaltam. Mi nem biztos, hogy házat építünk, ettől függetlenül mi is lehetünk "építő munkások".És most valójában a lelki építkezésen kívül konkrétan arra gondolok, hogy más házat épít,  én pedig egy olyan munkát végzek amelyben szintén fokozatosan építkezve lehet eredményre jutni. Lehet, hogy furcsának hat néhány ember szemében, de én az Interneten dolgozom már 2004 óta. Jelenleg is honlapok tartalmát fejlesztem, és ezeknek az online marketingjével is fogalalkozom. Ez a sajátom http://eselyeklapja.hu/ Ez is valaminek a felépítése, amelyet  úgy mint egy házat az alapoktól felfelé rendszerben haladva kell készíteni, különben nem lesz jó. Hogy jön ez a mai igéhez?

Úgy gondolom, hogy ha mindezt nem a hitbeli gondolkodásmódunkra építve teszem, vagy nem kérem naponta ehhez az "építkezéshez" Isten segítségét, nem tudom jól elvégezni. Próbáltam enélkül is csinálni, de olyankor kapkodtam egyik helyről a másikra, mindenbe belefogtam és végül estig alig haladtam valamire. Az Internet különösen alkalmas arra, hogy az ember egy oldalon belül száz dolgot meglát, úgy gondolja ez is fontos lehet a munkához, meg az is. Bejönnek reggel az e-maiok, amelyek ismételten többfelé irányíthatnak, ide oda kattintgatok, azután már egészen máshol járok mint kellene, és az igazi valódi munkám nem megy. Így észrevettem, hogy ha reggelnete kérem imádkozva, hogy rendszerességgel tudjak dolgozni, este leginkább azt éreztem, hogy elvégeztem a feladatokat.

Kedves Tünde!

Örülök hogy itt találkozunk a Csendes Perceken, az Úr adjon sok áldást.

Szeretettel: Márti