Kedves Mindnyajan a Urban!  Napok ota nem tudtam belepni,valami hiba miatt.Nagyon hianyoztak a bizonysagtetelek,mert en nagyon sok erot meritek belole. Jo ujra olvasni a hozza szolasaitokat, aldjon meg benneteket Ur. Testveri szeretettel  Margit

Imádsággal föl készülve

Imádsággal föl készülve,

Az Úr előtt sokat ülve,

Keressük a szolgálatot,

Nem kimélve fáradtságot.

Eszter jó szolgálattevő,

Népének szent életmentő.

Életét is kockásztata,

Mondandóját előadta.

És a király meghalgatta.

Isten népe meg menekült,

Hóhér kézre igy nem került.

2008. november 9. Szék.

Csorba István

Ámen.

Drága Úr Jézus!

Köszönöm hogy a te szereteted soha el nem múlik. Olyan nagy bizalmat ébreszt az én szívembe az, hogy  neked nem lesz hirtelen eleged belőlünk amikor látod bűneinket.  Nem fordulsz el hanem türelmesen vársz hogy azokat mind belássuk és megbánjuk és készek legyünk elhagyni és veled új életet élni. Istenem, látod hogy gyengék vagyunk. Kérlek erősíts meg és tarts meg kegyelmedből a hitünkben.

Akik itt vagyunk a Csendesperceken most mind felnézünk rád és arra kérünk légy a mi éltető erőnk, támaszunk nehéz hitharcainkban. Veled képesek leszünk megharcolni az előttünk álló kűzdő tért. Köszönöm hogy új reménységet és bizalmat adtál ehhez. Legyél áldva Istenem. Áldd meg minden testvér vasárnapi elcsendesedését. Add hogy alkalom legyen ez a nap arra hogy még jobban megismerjünk és még jobban, szívünkből szeressünk téged.

Köszönöm hogy meghallgattál Jézus nevében. Ámen

Jézusnak az egy is drága

Jézusnak az egy is drága,

Öröme, és boldogsága.

Személyenként keresgél,

Legjóbb helyre terelgél.

Az az egy vagy,

 kiért elindult a földre meg keresni,

Biztonságába terelni.

Kivezet a szabadságra,

Zűrzavarból, nyugodt boldogságra.

Keresi a bünösöket,

Eltévelyedett sziveket.

Bünbe berekesztetteket.

Koldusokat, s nagy úrakat,

S korabeli vámosokat.

Kik gidaként úgrándoznak,

És kiútat nem találnak!

Én vagyok az Út! Kiáltja,

Látja mint küzd kis gidája.

2008. november 8. Szék.

Kedves Enikő!
Örülök, ha örömet szerzet neked!
Téged pedig segítsen Istenünk abban, amiket leírtál, hogy a gyakorlatban is megvalósíthasd, hogy szembenézhess azokkal, amiket át kellett élned! Hiszen rájöttél arra, hogy hiába menekülünk el, mert el kell varrni a szálakat...
Egyébként nekem is ilyen nagyanyám volt. Nem is nagyanyám, hanem édesanyám! Amikor csak lehetett, nála voltam, nála laktam. Amikor meghalt, Isten csodálatos szeretete járta át a lelkemet, mert tudtam, hogy hová megy (noha nagyon fájt, hogy ezen a földi világon többé nem láthatom, és hogy nélküle árva leszek)! Ma is sokat emlegetem, mert sok emlegetnivalóm van vele kapcsolatban. Hálás vagyok Istennek, hogy ilyen nagymamám volt! :-)
Ágnes

Köszönöm Ágnes ezt a bejegyzést,

....ami arra vonatkozik, hogy ha nehezen szakadunk el szeretteinktől, értsük meg, hogy Jézus a halál után is kísér. Engem a Nagymamám nevelt föl, két éve meghalt. Akkor annyira kiborultam, hogy hetekig nem tudtam fölkelni, és kórházba kerültem. Rajtam nem sírásban jött ki a fájdalom /mert alig sírtam/, hanem a tehetetlen csöndben. Rág egy  pár hónara pedig elváltam. Évekig menekültem itthonról, ne emékezzek e két dologgal kapcsolatban semmire, mert nem tudtam lelkileg feldolgozni. Most Isten idefektetett az ágyba, amikor is szembe kell néznem mindezzel hónapok óta, de azzal is ami bűnt elkövettem az elmúlt két évben, és azt is látom, hogy amikor én nem figyeltem Istenre Ő akkor sem  nem hagyott el,. De úgy érzem, már nem fáj annyira. Amíg nem szembesülünk és dolgozzuk fel azt ami történt velünk, a fájdalmainkat, vagy akár bűneinket és nem vizsgáljuk a hit szemével, addig csak menekülünk, a saját lelkünk elől. Sőt megköszönöm Istennek, mert megállított azon az úton, amelyen mentem.

Enikő

És a mai áhítatunkhoz: Szeretem János evangéliumát. Jó újra olvasni!
Sok kérdésre kaptam most választ, és vígasztalást. Drága Jézusunk kedves szavai!...
Segíts, Atyánk, azoknak a gyászolóknak, akik igen nehezen tudják feldolgozni fájdalmaikat, és alig szakadhatnak el szeretteiktől! Értesd meg velük is, hogy a Te szereteted nemcsak a földi életünkben kísér bennünket, hanem azután is! Azután leginkább...
Ágnes

Igen, Zsóka, nekem is voltak ilyen tapasztalataim. Talán azért, mert a beteg ember másként látja a világot. Átértékelődnek benne és körülötte a dolgok. És ebből mi is tanulhatunk. (Talán erre jók a betegségeink...)
Ágnes

es nekem olyan tapasztalatom is van, hogy amikor beteget latogattam maga a beteg nyujtott nekem erositest, vigasztalast B. Zsoka

Tényleg, milyen érdekes, hogy mennyire tehetetlennek érezzük magunkat sokszor, amikor beteget látogatunk (én legalábbis). Mert azt látjuk, hogy nem tudjuk meggyógyítani, nem tudunk segíteni. Pedig sokszor az is elég, ha meglátogatjuk, vele töltünk egy kis időt. És közben rájöhetünk, hogyan és miben tudunk a beteg segítségére lenni.
Ágnes

Mennyei Atyánk!
Láttasd meg velünk is, amikor mi is önteltek és gőgösek vagyunk! Amikor ilyesmit teszünk, figyelmeztess bennünket, hogy észrevegyük magunkat! Ámen (Ágnes)

Valoban ,Úr Jézusra mikor a Drága olajat öntötte a nő a tanítványok is pazarnak találták,miközben minden ami itt a földön van az Úrat kell h szolgálja,,,,legyen az Új vagy ócska,minden a Krisztusé.Még

az alkoholista emberek is,csak éppen arra várnak h valaki emelje fel a mocsokbol,,,,Legyünk mi is készek arra h mikor futunk össze ijenekkel,ne várjuk meg a mentöt,ha nem Irgalmas Szamaritánus modjára cselekedjünk,igy az egész életünkre kihat,Krisztus kegyelme.

Áldott ,szép napot,Valéria

Ámen.

Szép volt a mai áhítat, és nagyon jó ez a hasonlat!
Taníts minket, Istenünk, hálára, amikor életünkben a "nyár", a "tavasz" tesz boldoggá, vagy az "őszben" is meglátni a szép színeket, ne csak a lombhullást!
Segíts minket, Istenünk, amikor a "tél"-ben vagyunk! Adj erőt a megpróbáltatások idején, kiváltképpen akkor, amikor az igen hosszúra nyúlik! Ámen (Ágnes)

A mai áhitatot olvasva a következő jutott az eszembe:

Voltam olyan élethelyzetbe, amikor tudtam rohanni, dolgozni, mindent megcsinálni a családomnak. Ez is bizonyos szolgálta ha valaki gyerekeket nevel, időseket lát el. Nem is gondoltam akkor, hogy valaki akkor is tud másoknak valamit adni, ha meg sem tud mozdulni. Volt évekkel ezeklőtt egy autóbalesetem, amikor évekig műtöttek, és sokat feküdtem az ágyba. Először haszontalannak éreztem magam. Azután rájöttem, hogy a gyerekeimnek, a kórházban betegtársaimnak vagy másoknak, szavakkal is tudok szolgáltatot tenni, ha bátorítom őket, vagy csak felolvasok a Bibliából. Mindig meg lehet találni azt a dolgot amit az aktuális élethelyzetünkben mások javára is fordíthatunk. Most éppen megint eltört a lábom és műteni fognak, de most csak írni tudok, és ezzel is adhatok valamit, és lehet, hogy ez kívülről nagyon pici dolognak tűnik, de lehet, hogy nekem vagy a velem kapcsolatban állóknak, nagy dolog lehet. Isten minden helyzetben adhat lehetőséget arra, hogy ne őrizzük az "aranyat" hanem szaporítsuk. Csak figyelnünk kell Rá, és ne a magunk baján keseregjünk.

Enikő

Urunk! Legyen tiéd a hála és a dicsőség gondviselésedért! Ámen.