Kedves István, a mai, és a tegnapi versed is mélyen megérintett, köszönöm, hogy olvashattam! Judit

HOGYHA HOZZÁNK NYULHAT, ALKOTÓ KEZÉVEL

Mondják az emberek,
Beteg, nyomorult,
Szegény, és nincstelen,
De az Úr Kegyelme végtelen.
S ebből a semmire sem jó már véltből,
Csodás dolgot formál ki szeretetével,
Hogyha hozzánk nyulhat, alkotó kezével.

Az emberek csak néznek,
s értetlenül állnak,
Előbb őt, s aztán, minket csodálnak!
Csodás dolgot készit, az őt szeretöknek,
Új formálást megengedő, sok összetört szìvnek.

Sokszor volt hogy tituláltak szegény nyomorultnak,
Az általuk vélt semmivel, Terve van az Úrnak.
Oly jó, hogy az Úrunk, soha nem adja fel,
S valami szép újjat belőllünk készìt el.

2008. június 30. Szék.
Csorba István

Köszönöm mindannyiótoknak, hogy megosztottátok velem a gondolataitokat a tegnapi Ige kapcsán, számomra igen sokat jelentenek! Áldott szép napot kivánok szeretettel: Judit

Marika! Ez a vers (Bálint Zoltán verse) csodálatos! Köszönjük, hogy mi is olvashattuk! Minden benne van, azt hiszem, ami kell.
Igyekeznünk kell így élnünk, hogy az emberek Krisztust bennünk követendőnek, értéknek ítéljék meg! Ágnes

"Úgy élj, hogy az egész világ
Benned Jézust ítéli meg.
Szemükben Ő nem több,
csak az,
Akinek te képviseled."

>>Ha mi fel is adnánk életünk romjai és szerencsétlenségei közepette, Isten azt súgja: "Még nem fejeztem be rajtad a munkámat."<<
Egyetlen vígasztalásom mindig ez maradt, valahányszor igen mélyre kerültem életem során... Ágnes

Edesanyam ,mindig azt mondta,mikor panaszkodtam,hogy mar olyan regen volt itthon valamelyik gyermekem,kislanyom,ha megeheznek hazajonnek.Es mindig igaza volt.Milyen jo nekunk is,hogy tudhatjuk,hogy nekunk is van egy szereto Atyank,es ha megeheztunk akkor mi is mehetunk az O szereto,olelo karjaba.Nem roja fel hol voltal,mit csinaltal,hanem csak boldogan magahoz olel.De ehez neked kell tudnod,hogy hova kell futnod az ehinseg idejen.   De atelem most azt s,hogy a velem lako fiam,hogy harakszik a masikra ,mert nem jol osztottak be az oroksekuket.Mennyire jogot formal a velem lako mindenre,kisajatitva mindent,hogy a tobbieknek meg kedve sincs hozzamjonni.

Koszonom Atyam a te orokos szeretetedet,amivel mindig varsz bennunket.Hova is lennenk nelkuled,ha te nem emelnel felbennunket,a sarbol,a mocsokbol. Tolcs meg minket is szertetettel,hogy igy tudjuk varni mi is az eltevedt gyermekeinket.Koszonom neked.Amen  Margit

CSAK SZERETNI...

Csak szeretni,
Mást nem tenni,
Haza fogja őt vonzani,
Ki távol van,
Közel jő,
Mert haza fog vágyni Ő.
Csak szeretni,
Mást nem tenni,
Csokolgatni
Meg őlelni,
Jézus Segits,
Igy szeretni,
Semmi rosszat,
Föl nem róni!

2008. június 29. Szék.
Csorba István.

"Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt."

Nagyon köszönöm Judit a kérdésedet. az ember azt hiszi, hogy már annyira ismeri ezt a történetet, s lám még most is felfigyeltem a kérdésed alapján néhány dologra.

Én is azzal tudok egyetérteni, hogyy bizony egész idő alatt, míg távol volt a fia, minden bizonnyal imádságban hordozta őt. Erről a lelkiállapotról tanúskodik az a mondat is, amelyet kiemeltem az igéből. Akit nem várnak haza, azt bizony nem így fogadják. Nem tudom milyen korú lehetett az apa, tudott-e még dolgozni, vagy hát az ige alapján ugye voltak neki béresei, így másként volt az időbeosztása. Azt akarom ebből kihozni. hogy valószínűleg időnként konkrétan is csak kémlelte az utat, ameddig a szeme ellátott, hogy nézze, jön-e haza a fia. S így is lett. Imádkozott, nézte, várta. S megérkezett. Soha nem adta fel a reményt, nem törődött bele, hogy elment a fia, de elengedte. Van, amikor el kell engedni, hogy visszajöjjön. "Meggyógyulva", "egészségesen". Az is megütötte a szemem, pedig már ezerszer olvastam, hogy ott akkor az apa semmit nem mondott. Nem kérdezett, nem szidta meg a fiát, nem kérte számon rajta az eltékozolt időt, az eltékozolt vagyont. "CSAK" szerette, nyakába borult, megölelte, megcsókolta.

Így cselekszik velünk a mennyei Atyánk is. S azt hiszem, ezt várja tőlünk is. Vannak szeretteink, akik tőlünk is, s Tőle is távol vannak. De imádkoznunk kell érte, várni őt vissza,s majdan ha Isten kegyelméből "feltámadva" visszajön, Pál apostol szavai legyenek érvényesek ránk: "A szeretet nem rója fel a gonoszt".

Azt hiszem még ennél sokkal gazdagabb ez az ige, de továbbgondolkodásra most ennyit tudtam leírni neked, s mindazoknak, akik még olvassák.

Szeretettel: Zsuzsi

Közeledjetek Istenhez!!!

Hogy mit élt át az apa? Az apa, sok fájdalmas és nehéz órákat, napokat, sőt éveket élhettt igy át , de úgyanakkor átélte, megélte, éjjel és nappal az örök reménységet is, hogy fia, egyszer, végre, haza tér! Soha nem adta föl, mindig kimemt a kapúba, és a távolba tekintett fia útán. A mi mennyei Atyánk is ilyen, Őrök reménység. Örök reménységgel van, hogy a messzeségből a világ külömbözú helyeiről, helyzeteiből, fiatal és idős, egyszer, hozzá meg érkezik.  A vendégség készen, csak a hazatérők jöjjenek!

De vajon én mit tékozoltam el, azt, mit az Atya adott s nem irtam fel! Sokféle mulasztásaink lehetnek, s ez is mind kárba vész, eltünik a semmiben. Ezt jelenti, ez a régi szókifejezés, hogy Tékozlás. Amikor elprédálok valamit, mely ezek útán, sem a magam, sem a mások javát nem szólgálja többé. De Isten, nem ezt akarja, hanem a gyarapodást, a többre jutást. Igy, ezért segit minket előre, kegyelmével, az életben. Gyarapodjunk hát, elsősorban lélekben, és az Úr iránti engedelmességben, hogy amikor szól hivó szava, meg ne keményedjünk, és induljunk el felé. Közeledjetek Istenhez, és Ő is közeledni fog hozzátok.  Ámen!

Szertetettel:

Csorba István.

2008. junius. 29. Szék.

Kedves Judit!

Köszönjük elindító gondolataidat!

Igen,érdemes elgondolkodni,mit élt át az apa?Az anyáról nincs szó-vajon miért?

Ami nekem ennek kapcsán eszembe jutott:

Egyik leányom,miután épp elmúlt 18,fogta magát,és megbeszélés nélkül elkökltözött a barátjához.Alig jött haza,és én kénytelen voltam a helyzetet úgy elfogadni,ahogy van.Tudta,hogy én ,és az apja mit gondolunk,de elég önfejű volt ahhoz,hogy azt tegye,amit ő akar...Tehetetlennek éreuztem magam,prédikálni a legrosszabb ilyenkor!Imádkoztam Érte,és azért ne legyen semmiben meggondolatlan!Hirtelen véget ért a kapcsolat pár hét/de hosszúnak tűnt!/ után,és sokat tanult belőle!

Felelősségteljesebben gondolkodik,sok mindenben előnyére változott.Többet beszélgetünk,mint azelőtt-a történtek segítenek megérteni,mennyire fájhat,ha egy szülő nem tudott érdemben mit tenni!

Nekünk a férjemmel könyebb volt,mint ennek az édesapának,de azt hiszem,én is hasonlóképp cselekedtem volna!

A gyermeknek mindig,minden helyzetben az a legfontosabb,hogy érezhesse,a szülők szeretik,báremilyen helyzetben legyen is!!Nekem pedig el kell kérnem a bölcsességet fentről,a "használati"útmutatót Isten kisebb,és nagyobb teremtményeihez!

Ebben áldjon meg minket a Teremtő,hogy minden helyzetben tudjunk a gyermekünk mellett lenni,amikor szükséges,és felismerni,mit kell tennünk....

A testvéri rivalizálást mindenki ismeri,aki egynél több gyermeket nevel!Az kivédhetetlen.

Legyen hálás a szívünk-akik szülők lehettünk-most is rengeteg szülőpár sóvárogva  vár gyermekáldásra!Akik megáldattunk ebben,kérjük el naponta a szükséges bölcsességet!

Zsu

Kedves Testvéreim!

A mai Ige kapcsán újra elgondolkodtam azon, hogy az édesapa mit érezhetett azidő alatt, míg a fia távol volt... Több lehetősége is volt: egyik az, hogy megpróbált nem gondolni rá, úgy kezelni, hogy "nincs", tenni a dolgát, hasonlóképpen, mint azelőtt.  A veszteséget feldolgozni, ahogy ma mondják, nem egyszerű feladat. A fiú igen hosszú ideig lehetett távol, talán a családban már le is mondtak arról, hogy valaha visszatérjen, az idő elteltével  valószínűleg egyre kevesebbet került szóba a személye.

A másik lehetőség, ami számomra valószínűbb, az, hogy az apa mindvégig imában hordozta fiát , Isten elé vihette nap mint nap, és várta, hogy hazataláljon. Erről nem tudom, mennyi szó eshetett a családban, de a testvér viselkedése, aki nem volt képes megbocsátani, arról tanúskodik, hogy ő biztosan nem így viszonyult  hozzá. Az apa tusakodása fiáért hosszú, és fájdalmas harc volt, szomorúsággal teli, de egyben mégis reményteljes, hisz Istenben bízott, Aki  minden nap megadta ehhez a harchoz az erőt, és az állhatatosságot. A testvér ebben az imaharcban bizonyosan nem vett részt, hisz akkor nem így fogadta volna visszatérő testvérét.

Szeretném, ha megírnátok gondolataitokat ezzel kapcsolatban, szerintetek az apa mit élt át azidő alatt, míg a fia távol volt, és a család hogyan viszonyult mindehhez?

Drága Úr Jézus! Mindannyiunknak vannak "tékozló fiai", akiket szeretnénk a Te gondviselésedben tudni, még akkor is, ha távol vannak Tőled. Az eltévedt bárány nem képes visszatalálni a nyájhoz, csak ha pásztora értemegy, és visszahozza, akkor kerül újra biztonságba. Kérlek Téged, hozd vissza mielőbb Tőled eltávolodott, rossz úton haladó testvéreinket, hisz ők a Te eltévedt báránykáid! És kérlek, hogy a megkeményedett, önző sziveket te újítsd meg, hogy képesek legyenek  a megbocsátásra! Azokban a családokban, ahol  visszavárnak valakit, Te tölts be békességgel, szeretettel  azt az űrt, amit a távollévő hiánya okoz. Köszönöm Uram szeretetedet, irgalmadat és békességedet, amely mindent felülmúl.Ámen. /Judit/

Lemaradt az alairas  Margit.

Fiatal koromban,nem volt ihato viz az udvarunkban.Mindig hozni kellet a vizet,es sokszor keso este fogyott el.Mivel szuleim nagyon elfardtak estere altalaban en mentem vizert Elosszor mindig kis kannaval, kesobb mikor elbirtam nagykannaval..A batyam nem ment soha nagyon felos volt. Mindig ugy mentem,hogy mondogattam magamban,ha Isten velunk kicsoda  ellenunk. Olyan jo lenne most is mindig ezt mondogatni,mert akkor nem esnenek rosszul az emberi gonoszsagok,hanem csak csak Jezus szavara figyelnek. Uram add meg,hogy mindig csak teged csakis teged lassalak. Es itt megkoszonom  a gondoskodo szeretetedet amivel korulvetted a kisunokamat,Bencet a mutete soran es adsz neki turelmet,kerlet legy segitsegere az anyukajanak is,adj neki eleg erot,szeretetet a beteg agy mellet.Ne legyen neki teher,hogy ott kell lennie.Koszonom a Te Szent Fiadert az Ur Jezus Kriszusert  Amen

Kedves Marika! Nagyon gazdag ez a vers - Köszönöm, Szeretettel: István. CSI.

Kedves Attila!

Szivesen, szeretettel segitettem, és irtam, és máskor is örömmel válaszolok, ha tudok kérdéseidre, ha adódnak. Isten szent lelke volt az aki késztetett, hogy tegnap este válaszoljak néked, és a többi testvéreket  is Ő vezeti. Itt ezen a helyen, az is nagyon jó, hogy egyetlen kérdésre, esetleg többfélle választ is kaphatsz, melyek tanitanak, és gazdagitanak téged és másokat! Látod, ez is az evangélium hirdetésének, egyik fajta terjedése, és lehetősége, megvalósulása. Én verseket, is irok, ezzel is Jézus Krisztust szolgálva, evangéliumot hirdetek. Ha itt, a versekre kattintasz, rám találsz, de válogathatsz mások verseiből is ha szereted ezt a műfajt.

Szeretettel:  Csorba István. junius 27. Szék - Erdély.

Köszönöm törődéseteket! Attila

még ezt találtam:

aldás békesség!

Attila, én ezt tudom tanácsolni:

Köszönöm szépen Csorba István Úr magyarázatát, és Márti néni ajánlását!

Köszönettel: Attila

Köszönöm szépen kedves István testvér. Most olvasom éppen amit Attilának a kérdésére írtál az evangélim hirdetéséről.

Kedves Attila, a mi Urunk azt mondta: "Az aratni való sok, a munkás kevés", ha a családodban, az iskolában és a baráti körödben hívod őket a gyülekezeti közösségbe, bizonyságot teszel mit tett veled az Úr, hogyan formálta át a szívedet, gondolataidat, akkor öröm van a Mennyben - hiszem.

Szeretnék ajánlani egy web-oldalt: www.golgotaradio.hu itt éjjel-nappal szólnak ker. zenék, jó modernek is, és van Igehirdetés, ha teheted nézz körül az oldalon. A gyerekeim is szívesen hallgatják, nagyon jó ott a testvéri közösség, csupa-csupa fiatalok akik szívvel-lélekkel az Úr Jézust követik.

Írj mindig ha kérdésed van, itt mindig vannak kedves testvérek akik szívesen segítenek.

Szeretettel: Márti néni