7 Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. 8 Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. 9 Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján, 10 hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, 11 hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.
12 Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. 13 Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, 14 de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.
15 Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek;

Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. (1Jn 1,9)

Egy nagyszerű ember, egy egyházi vezető, akit csodáltam, gyakran mondta, hogy soha életében nem bánt meg semmit. Azonban, ha saját választásaimra gondolok, azt látom, hogy egész sor megbánnivaló zavarja a lelkem nyugalmát. Sok-sok órát töltök korábban mondott szavaimon, döntéseimen, tetteimen rágódva. Szeretném meg nem történtté tenni ezeket.
János fönti szavai elgondolkoztattak. Rájöttem, hogy nem feltétlenül bűn minden cselekedet, amit bánok. Néha inkább oktalan választásról volt szó vagy arról, hogy tévesen mértem föl a helyzetet. Egyszer például, elfogadtam egy állást az otthonomtól és családomtól távol. Ezután nem tudtam részt venni születésnapokon, és a család életének sok egyéb részében. Isten üzenete a bűnökre és a hibákra vonatkozóan ugyanaz: nem jó visszanézve töprengeni: "mi lett volna ha..."
Megtanultam, hogy a jó, istenközéppontú élethez nem fontos, hogy megbánás nélkül éljünk. Amikor a múltra gondolok, de a jövőre tekintek, látok valami értéket még a megbánt dolgokban is. Tapasztalataink, különösen a hibák szolgálhatják a megerősödésünket, bölcsebbé válásunkat.

Imádság: Drága Istenünk, segíts szerető karjaidban megpihenni, és tudni, hogy irántunk való szereteted nagyobb, mint valamennyi sajnálkozásunk. Jézus nevében. Ámen.

Minden múltbeli cselekedetet és megbánást Isten szerető kezeiben hagyhatunk.
Jack Cameron (Észak-Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK A CSALÁDJUKTÓL TÁVOL DOLGOZÓKÉRT!